Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

Fs: Szükséges tudni kiváltképpen hat dolgokat. 1- o. A Botskay Familiának csudálatos származását. 2- 0. Ennek a hozzá hasonlíthatatlan Fejedelemnek örök emlékezetet érdemlő nevezetesebb viselt dolgait. 3- 0.' Soha eléggé meg nem siratható véletlen halálát. 4- 0. Azoknak a szabadságoknak pontyait, mellyel ezt a Várost megajándékozta. 5- o.y Ezenn szabadságért minémü nevezetesebb viszontagságokat szenvedett ez a Város? az irigység és az erőszak miktől fosztotta meg? és mellyeknek van még ma is birtokában. 6- 0. Illy sok szabadságok mellett, mi teszi mégis ezen Város lakosait boldogtalanokká, és azonn Lakosok boldogtalanságoknak mi lehet egyedül való orvossága? I-ső Szakasz. A Botskay Familiának csudáilatos származása. Ks: Kitől vette származását a Botskay Familia? Fs; A férfi ágonn Grof Simon Mitzbán úrtól; az aszszony ágon pedig Szényi Klára aszszonytól, kinek is eredeti jőn ama hires Lengyel Király Bátori Istvánnak harmadik ágáról. Ks: Mitsoda nevezetes dolog történt ezenn a Grofnén? Fs : Ez: hogy maga magtalan lévén, edgy időben edgy szegény aszszony ment hozzá, ki edgy méhel három gyermeket szült. Ks: Hogy fogadta ezt a Grófné? Fs: Igen meg pirongatta, tisztátalannak tárván őtet azért, hogy lehetetlennek tartotta azt, hogy férjétől három magzatokat foghasson, a melly tselckedetét hallván a Grof igen meg dorgálta érte. Ks : Nem sok idő múlva mi követte a Grofnét? Fs : Az, hogy hét magzatokat szült egyszerre. Ks: Hogy tettzett ez a Grofnénak? Fs: Eszébe jővén mindgyárt a szegény aszszonynak mondott pirongató szavai meg ijjedt, és egyet kiválasztván, hátát edgy dézsába rakatta, és keményen meg parantsolta edgy öreg aszszonynak, hogy azokat el veszesse. Ks: Véghez vitte-é az öreg aszszony e gonosz szándékot? Fs: Nem: El ment ugyan a gyermekeknek el vesztésére, de a Grof ló háton menvén haza felé, szem közt találta őtet; és meg kérdezvén hogy mit viszen a dézsába, a midőn az öreg aszszony egyenesen nem felelne, leszállván a lováról meg nézte mi van a dézsába. Az után meg tudván az egész dolgot, fejére parantsolt az öregnek, hogy a Grofnénak soha edgy szót se szóllana, maga pedig rendelést tett a gyermekeknek tisztességes neveltetése felől. Ks : Meg maradtak a gyermekek mind a hatan életben? Fs : Meg. Kikre a Grófnak titkon nagy gondja lévén, ollyan ruhában járatta mint az othon lévő hetedik gyermeket, s mikor már fel serdültek udvarába vitette, és gyönyörködött bennek hogy mind a heten egyformák volnának. Ks : Hát a Grófné meg esmerteé őket a maga gyermekeinek lenni? Fs: Nem esmérte hanem haza vitetvén a Grof a hat gyermeket azt a kérdést támasztotta a Grófné eleibe, hogy mit érdemelne az a ki ollyan szép hat gyermeket meg ölne? Mellyre a Grófné azt mondotta hogy edgy átallyában halálnak fia volna az. Mellyre a Grof azt mondotta: Te vagy az, ki ezeket elveszteni parantsoltad. Akkor meg emlékezvén a Grófné a maga tettéről, lábaihoz borult a Grófnak és ugy kért kegyelmet, a mellyet meg is nyert. Fel nevel-