Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben

Módy György A magyar emigránsok nyomában Sumenben* Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc tragikus elbukása után Kossuth Lajos és több mint kétezer magyar és lengyel emigráns a bulgáriai Sumenben (akkori török nevén Sumla) talált ideiglenes otthonra. Az osztrákoknak való kiadatás veszélyének heteit, a lengyel és magyar emigránsok befogadása miatt támadt diplomáciai bonyodalom keserű tapasztalatokat szülő idejét Vidinben élte át Kossuth és közvetlen társasága, valamint a nagyszámú menekült honvéd tiszt és katonáik. Bem tábornok és a lengyel emigránsok után néhány nappal indultak el a magyar emigránsok Vidinből a közel háromhetes útra Sumenig. Az út során már megmutatkozott a bolgár nép szeretete, együttérzése szabadságharcunk eszméi és azok bolgár földön menedéket talált képviselői, elsősorban Kossuth Lajos személye irányában. Az áthaladó magyarokat mindenütt lelkesen fogadták, több helyen, mint például Szevlievóban, ünnepelték is. Azért kell ezt különösen hangsúlyoznunk, mert a török hatóságok a török birodalom rabságában tartott bolgár népet szándékosan félrevezették, de legalábbis felületesen tájékoztatták az emigránsokról. Az ortodox bolgár egyház papságának nagy része pedig a saját teljesen hibás szemléletét - azt ugyanis, hogy a magyarok a bolgár nép megszabadítójaként várt orosz cár ellen harcoltak — igyekezett a nép között terjeszteni. A két különböző érdekeltségű és irányú téves információ ellenére a bolgár falvak és városok lakossága, így Sumené is, az elnyomás alatt élők csalhatatlan megérzésével látta meg Kossuthban és a magyar ügyben a népek szabadságának képviselőjét. A török hatóságok legtöbb esetben megnyilvánuló udvariassága, sőt tiszteletteljessége és különösen is a magyar emigránsok mellé útikíséretül rendelt török tisztek nem egyszer őszinte baráti érzései mellett felbecsülhetetlen értékű volt a bolgár nép mély együttérzése, igaz vendégszeretete. Erre az erkölcsi támaszra különösen nagy szüksége volt a magyar és lengyel emigrációnak, mely Sumenbe is magával hozta az elszomorító korábbi politikai, személyes ellentétek megosztottságát is, hogy csak a legismertebb Kossuth-Perczel és Kossuth-Bem ellentétre utaljunk. * 1971 őszén a sumeni Kerületi Múzeumok Igazgatósága vendégeként rövid tanulmányúton voltam Sumenben és környékén. Ezúton is hálás köszönetet mondok Velicsko Velikov kerület múzeumigazgatónak, minden munkatársának, valamint Ivan Popovskinak a sumeni Kossuth Emlékmúzeum igazgatójának és munkatársainak, valamint Raskó Telbizovnak, a Gyógyszerminőségi Ellenőrző Intézet vezetőjének és Georgi Dzumaliev történésznek felejthetetlen baráti szívességükért és segítségükért. Dolgozatom rövidebb terjedelemben, mint előadás hangzott el az 1971. évi Múzeumi Hónap során a Déri Múzeumban tartott bolgár tudományos délutánon.