Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben

Sumen nemcsak otthont nyújtott Kossuthnak és a magyar emigrációnak valamint a lengyeleknek is - hanem lehetőséget adott Kossuth Lajos számára, hogy hozzáfogjon az emigráció szervezéséhez. Könnyű dolga egyáltalán nem volt. Sumenbe érkezésük után nyomban elterjedt a híre, hogy a menekülteket rövidesen Ázsiába internálják. S szinte egyidőben Kossuthék megérkezésével megjelent Sumenben egy osztrák konzul. Feladata az volt, hogy az emigrációt megbontsa, Kossuthtal szembefordítsa és minél nagyobb számban bírja rá a magyar menekülteket, hogy az egyéni kegyelem reményében térjenek haza. Kossuth szervezési és politikai munkáját zavarta még a lengyel emigráció, de elsősorban is az iszlám hitére tért és török szolgálatba állt úgynevezett „renegátóknak" az övétől teljesen eltérő politikai felfogása. Igaz, a hontalanság keserű kenyerét s az emigrációk egyeseknél szinte törvényszerűen megmutatkozó morális elgyengüléseit már jobban ismerő lengyel vezetők egy része reálisabban mérte fel a menekültek sorsa feletti nagyhatalmi diplomáciai sakkhúzások mögötti tényeket. Elsősorban azt a tényt, hogy sem Anglia sem Franciaország kormánya nem óhajtja az esetlegesen a cári Oroszország elleni lépéseiknél komolyan támogatni az igazi forradalmi célokat. Lehet, hogy Kossuth többször rózsásabban értékelte a Sumenben hozzájutott diplomáciai híreket, de egyben világosan látott: meg kell őrizni a magyar emigráció egységét. S ez különösen akkor vált rendkívüli fontosságúvá, amikor személyének és közvetlen kíséretének az emigráció egészétől való elszakítása veszélyéről az első komoly értesüléseket kapta. 1849 telének szokatlan hidegét, az anyagi, ellátási gondokat, a hontalanság mind gyötrőbb érzését Kossuth, de különösen is a nagypolitikai kérdésektől nem érintett magyar menekültek nagy többsége csak a sumeni bolgár nép szeretetének, megértésének légkörében tudta átélni. December közepétől kezdve a török hatóságok is érdektelenebbekké, ridegebbekké váltak. A nyomorúságos elhelyezési körülmények közül el-elszökdöső közembereket már szigorúan meg is büntették.

1 így érkezünk el első kérdésünkhöz, milyen volt a magyar emigráció viszonyulása a sumeni bolgár társadalomhoz? De milyen is volt a város ekkor? Sumen ősi bolgár település volt, első írásos említése a XI. századból való. Nyugatról patkó alakban veszik körül a kisebb-nagyobb hegyek, kelet felé innen nyílik a Fekete-tengerig terjedő síkság. Közelében az első bolgár állam - az 1840-es években már romjaikban is pusztított - fővárosainak Pliszkának és Preszlávnak az emlékei. A törökök a XIV. században foglalták el. Fontos stratégiai pont az egész középkoron át, a sumeni várhegy nagy erőditményét a szerencsétlen kimenetelű várnai csata előtt Hunyadi János seregei ostrommal vették be. A XVII. században újonnan épített erődítményeivel az ősi bolgár város katonai jelentősége mégcsak növekedett a XVIII-XIX. századi orosz-török háborúk idején. Sumen egyik pontja a Russze-Szilisztra-Várna várnégyszögnek, éppen ezért az 1730-as évektől a lakosság eltörökösítése mind nagyobb ütemű lett. A megnövekedett katonaváros tiszti, tisztviselői elemeit nyomban követték a török kereskedők, iparo1 Dolgozatunk terjedelme nem engedi meg, hogy Kossuth és a magyar emigráció bolgár földön való tartózkodásának, a török hatóságokkal való viszonyának alakulását akár vázlatosan is végigkísérjük. Erre lásd elsősorban Hajnal István hatalmas forrásanyagot is közreadó munkáját: A Kossuth-emigráció Törökországban I. (Magyarország Űjabbkori Történetek Forrásai. Budapest, 1927) különösen is a IV-IX. fejezeteket, valamint jelen kiadványban közreadott Héthy Zoltán: A magyar emigráció a mai Bulgária területén 1849-1850. c. annotált biblográfiában felsorolt forrásmunkákat és feldolgozásokat.