Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
A hídjátékok egyik variánsáról
Mint említettük, a kérdést magyar részről Melich vetette fel és vizsgálta meg tüzetesen. A gyöngyöm és Dunda szavakra vonatkozóan kimutatta, hogy a szláv nyelvekben, tehát a szlovákban is a du-val és a fu-vál kezdődő szavak, ha csak nem hangutánzó vagy hangfestő eredetűek, kivétel nélkül dü-, tü-, gyü-, gyö-kezdetű magyar szavak átvételei. Ebből következik, hogy a magyar gyöngye, amely a régi magyar nyelvben gyüngye alakban ismert, a szlovák nyelvben szabályosan dunda-vá alakult. 1,3 A magyar változatok között ismeretes a következő forma is: Haja gyöngy a haja}' 1 Ebből a formából a dunda kialakulása egészen természetesen következhetett. A dunda szó más szláv nyelvbe való bekerülése szlovák közvetítéssel történt. Ezt mutatja a Hója, Dunda, hója szlovákon kívüli területi elterjedése is. A kárpátaljai orosz dfoudn nincs meg egyetlen lengyel, kis-, fehér- vagy nagyorosz nyelvjárásban sem, sőt a kárpátaljai dioudn is csak a Hója, Dunda, hója hídjáték refrénjében fordul elő. Ugyanezt tapasztaljuk a horvát változattal kapcsolatban is. A horvát népdal hója dundja, hója refrénje csak a Mosón megyei Köpcsénből ismert változatban fordul elő. A magyar és szlovák etnikumtól távolabb élő horvátoknál a kérdéses dal és refrén egyáltalán nem ismeretes. líJ Morva területen a szó dzundza alakban fordul elő. lü A cseh nyelvben nincs dz. Csak a szlovákban és a szomszédos keleti morva nyelvjárásban találjuk meg. Cseh területen a Hója, Dunda, hoja-ra egyáltalán nem találunk példát. A haja gyöngyöm, haja, a Hója, Dunda, hója ismétlődő sorban a magyar haja és a szlovák hója szó is szabályos hangmegfelelést mutat. Az első szótagbeli magyar a hang a szlovákban o hangként jelentkezik. A haja, he je, haj, hej szerepével Viski Károly foglalkozott részletesen. Hangsúlyozza, hogy a haja, heje stb. szinte elmaradhatatlan része a népi lírai költészetnek, különösen a régi formákból sokat őrző gyermek énekhagyománynak. Számos példával igyekszik bizonyítani, hogy a haja, hej stb. egykori jelentése biztatás, unszolás lehetett a játékra, mozgásra, cselekvésre, énekre, táncra stb. 1 ' Ha Viski magyarázatát elfogadjuk, a haja gyöngyöm, haja-ban érthetővé válik a haja szó. E szerint így értelmeznénk a sort : gyerünk gyöngyöm, gyerünk. A felkiáltó, indulatszó jellegű hej, haj természetesen nemcsak a magyar nyelvben ismert, hanem a szlávban is. A hója, haja azonban az idézett magyar és szlovák refrénben nem független egymástól. Utalnunk kell a gyöngyöm szó tartalmi vonatkozására is, hogy az átvétel kérdését még közelebbről megvilágítsuk. A magyar gyöngy szó a kedveskedő, nyájaskodó beszédben kedvest, drágát, igen szépet jelent. Személyre vonatkoztatva igen gyakran alkalmazzák, pl. az ilyen kifejezésekben: Gyöngyöm, galambom; Édes gyöngyöm; Gyöngyöm, gyere ide stb. 18 A gyöngy-nek megfelelő dunda a szláv nyelvekben jelentés nélküli szó, 19 amiből, mint majd látni fogjuk, pogány istennőt alakítottak. A dunda a magyarhoz hasonló, illetőleg a 13 Melich János: Adalék a magyarországi hídjátékokhoz. Ethn., L. 1939. 109. Ví _ Karral, Pest m., Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Budapest, 1940.), 41. 15 Melich János: i. m. 105. 16 Bartos Frantisek: Nase dcti (Praha, 1949), 237. A dz egy-két idegen eredetű szóban fordul elő, mint pl. dzbán (cbán) = csobán, korsó; dzber (cher) — csöbör, cseber. ll Viski Károly: Hegedű. In: Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. (Szerk. : Gunda Béla, Budapest, 1943.), 49-52. 18 Melich János: i. m. 109. 19 A gyöngy szótári forma szerint a szlovákban perla. A gyöngy adja meg az értelmét annak a morva példának is, amelyben olvassuk: Chyt'te ti toho zadniho d'und'u, Zilynskyj Orest: i. m. 52. Itt a d'und'a gyöngy értelemben szerepel. S
