Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Bacchus Tokaj-Hegyalján

te, mégpedig akkora ügyességgel, hogy nagyritkán esett le egy pohár; végül annak az úrnak az egészségére ivott a középső pohárból, akinek a tiszteletére táncoltak ... A menet után egy kocsi haladt, amelyen három új hordó volt; a két kisebbiken rendesen felöltözött kádárlegények ültek, akik vígan kopácsolták a hordókat, a középső nagy hordón egy Bacchus trónolt, aki a bort kóstolgatta és a hordó tetején tölcséren keresztül Öntögette a hordóba."

39 A vizsgálatot illetően számunkra különösen fontos a leírásból a Bacchus szereplése a felvonulásban. Más példák is említik Bacchust a kádárok táncával összefüggésben. így pl. 18. századi adatok szerint a kádárok az abroncstáncot eljárták Drezdában, Leipzigben és Zittauban. Drezdában a szokás 1790től Bacchus-ünneppé alakult.'" Magát a táncot számos más helyről is említik a források, így pl. Nürnbergből, Erfurtból, Majna-Frankfurtból, Saarbrückenből, Strassburgból, Zerbstből, Bécsből stb.'

1

' Az abroncstánc szélesebb körű öszszefüggéseit illetően a kardtáncok európai tradíciókörébe kapcsolódik.'

2 A tokaj-hegyaljai bodnártánc idegen kapcsolatát a német párhuzamok meggyőzően bizonyítják. A táncmotívumok megegyezése, a forma azonossága nem hagy kétséget az egykori közös eredetet illetően. Az egyik említett német példában az abroncsra három pohár bort helyeznek, az erdőbényei és a mádi táncban csak egyet, továbbá az öltözetben, a felvonulás szereplőinek funkcióiban is megfigyelhetünk eltérést, azonban mindezek csak helyi változást jelentenek s a lényeget egyáltalában nem érintik. Annál is inkább nem, mivel a „magyar" tánc párhuzamba állítását csak akkor végezhetnénk el pontosan, ha tudnánk, hogy melyik német területre lokalizálhatjuk az „ősi" formát. Mindez azonban, mint említettük, az eredet kérdését nem érinti, s a tokaj-hegyaljai szőlőművelés hagyománykörében a bodnártánc idegen - német - kapcsolatát megállapíthatjuk. Erdőbényei helyszíni kutatásaim során a megkérdezett táncosoktól azt tudtam meg, hogy ők az egykori - ma már nem élő - bodnároktól hallották, hogy egy Neuberger nevű sváb mester tanította meg Erdőbényén a bodnártáncot. Ez a bodnár tudomásuk szerint Dunántúlról költözött Erödbényére. így tehát ez a helyi hagyomány is az idegen eredetet igazolja. Szeretnék még visszautalni arra az úgyszintén helyi adatra, amely szerint Igló vidékéről került a tánc Erdőbényére. Ez az adat is az idegen kapcsolatot mutatja. A felső-magyarországi, szepességi német mesterek tokaj-hegyaljai kapcsolatai, levándorlásai termé39 Hoítmann-Krayer Eduard: Kleine Schriften zur Volkskunde (Basel, 1946.), 36-38. 40 Schmidt Leopold: Das deutsche Volksschauspiel (Berlin, 1962.), 161. '' Fehrle Eugen-, i. m. 95. A bőséges irodalomból: Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens, V. 1932-1933. 753-754.; Peter Ilka: Der steirische Reif tanz. Jahrbuch des Österreichischen Volksliedwerkes, II. 1953. 83 kk. További irodalommal: Uo. III. 1954 86 kk., 111 kk.; Geigl Herbert: Über den Reiftanz und Schwerttanz in Oberzeiring. Der fröhliche Kreis. Blätter für Volkstumpsflcge, XVIII. 1967. 8.; Kirnbauer Franz: Der ,,Hüttenberger Reiftanz". Wiener Zeitschrift für Volkskunde, XXXIX. 1934.; Süss Rolf: Zur Geschichte und Gegenwart der Freiburger Fasnacht. Masken zwischen Spiel und Ernst, Volksleben, 18. (Tübingen, 1967.), 114 kk.; Dörrer Anton

: Tiroler Fasnacht. Innerhalb der alpenländischen Winter- und Vorfrühlingsbräuche (Wien, 1949.), 229., 372.; Buschan George: Das deutsche Volk in Sitte und Brauch (Stuttgart-Berlin-Leipzig, 1922.), 66 kk.

; Weiss Richard: Volkskunde der Schweiz (Erlenbach-Zürich, 1946.), 215.; Wolfram Richard: Die Volkstänze (Salzburg, é. n.). ''

2 Meschke Kurt: Schwerttanz und Schwerttanzspiel im germanischen Kulturkreis (Leipzig-Berlin, 1931.). További irodalommal: G. Schindler Otto : Über Schwert- und Reiftänzc in Wiener Neustadt. Jahrbuch des österreichischen Volksliedwerkes, XXII. 1973. 36 kk.