Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Bacchus Tokaj-Hegyalján
huzam a bodnártánc átvételi irányához kitűnő például szolgál, s ha a további párhuzamokra fordítjuk a figyelmünket, nem csupán a hasonlóság, hanem az azonosság nyomán egyáltalában nem lehet kétségünk a hegyaljai bodnártánc idegen, valójában német eredetéről. A bodnártánc és az ahhoz hasonló táncforma rendkívül széles körben ismeretes a német nyelvterületen, ill. mindazokon a helyeken, ahol jelentősebb német települések vannak. Egészen korai - 1464-ből való - feljegyzés Münchenből már említi ezt a táncot, amelyet farsangkor jártak: „Ha ezt a táncot elő akarják adni, a kádárlegények már hetekkel azelőtt azzal foglalkoznak, hogy mindent előkészítsenek és a táncot begyakorolják. Választanak egy kérdezőt, aki megérdeklődi, hogy hol szabad táncolni, egy előtáncost, aki egy szalagokkal felékesített botot hord, egy abroncslendítőt, aki az abroncs belső peremére szabadon odahelyez három teli borospoharat, egyet sem szabad kiöntenie, habár az abroncsot a legnagyobb sebességgel lendíti át a feje fölött és lábai között és akinek még ezenfelül pontosan kell ismernie és érthetően kell tudnia elmondani mindazon urak címét, akiknek a háza előtt táncolni fognak és akiknek egészségére köszöntenek. Választanak még egy utántáncost, egy tréfacsinálót és 16-20 legényt, akik a táncot járják. Ezek zöld sapkát hordanak fehér és kék tollakkal, fekete nyakkendőt, piros ujjasmellényt, fekete manchesterbői varrt nadrágot, sárga bőrkötényt, fehér harisnyát és ezüstcsatos cipőt, és miközben a bukszussal díszített abroncsot forgatják, ugrálva a zenére tánc közben nagy nyolcast kell formálniok, mindenféle meneteket és lugasokat alkotnak, de a labirintusos kanyargások után ismét újra egyesülnek."" s Csatlakozzon most ehhez itt közvetlenül a bázeli kádártánc bemutatása 1754-ből. Bázelben a kádárlegények a hamvazószerdái felvonulás alkalmával járták el az abroncstáncot. „Legelöl 5 zenész haladt: 2 hegedű, 1 klarinét, 1 fagott és 1 oboa; azután 2 puskás céhlegény nagy ezüst Konekkel; ezeket követte az abroncslóbáló, akin fehér ing volt, bíborvörös nadrág sárga gombokkal, fehér harisnya, bársony és bőr cipő, fején pedig rózsaszínű sapka keresztbe ráfércelt koszorúkkal; haja bodorítva és púderozva volt; jobb kezében kis abroncsot vitt, abban 3 pohárral; a középső egészség-pohár vörös, a másik kettő fehér borral volt töltve. Utánuk 13 ember ment, akik valamennyien úgy voltak öltözve, mint az előttük járó. Ezek nagy rugózó nyitott abroncsokat vittek magasra tartva a kezükben olyanformán, hogy minden egyes ember egyik kezével az előtte haladó ember abroncsának a másik végét fogta, másik kezében saját abroncsának túlsó végét tartotta. Az előkelő emberek és a mesterek háza előtt megálltak és eljárták a táncukat, amelyet sokkal jobb és kellemesebb látni, mint leírni; hol kört formáltak, ugyanabban a pillanatban abroncsaikat a föld felé lendítették és átugrottak felettük; hol megfordultak, karikákat maguk fölé fordították és úgy lóbálták őket, mintha zászlók lennének; majd sorokba tömörültek egymással szemben, utána meg újra szétváltak; most újra szoros kört formáltak úgy, hogy abroncsaikkal konkáv félgömböt alakítottak és ezzel az abroncslenditöjüket, aki beleállt, háromszor a levegőbe lendítették; majd a kádencia szerint újra széjjelváltak, abroncsaikat magasra emelték és egymásra rakták úgy, hogy félgömböt képeztek; végül újra széthúzták őket és kigyószerűen áttáncoltak egymás között, míg csak egy nagy kört nem tudtak alkotni, amelynek a közepébe beállt az abroncslendítő; ez azután a Prince Eugene induló hangjaira, magát teljesen a centrifugális erőre bízva, abroncsát a poharakkal jobbra-balra a feje körül, dereka körül és a lábai alatt átlendítet38 Fehrle Eugen: i. m. 95-96.
