Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Bacchus Tokaj-Hegyalján

zők közé ment, s kérdezgette, nem látták-e Bakus temetési menetét, mert neki viszi a keresztet. Mutatták az irányt, de ő éppen ellenkezőleg indult. Útközben a harangozó sört adott a papnak, Bakus is tartotta a kancsóját, amelybe tölcsérrel töltöttek. A város szélén Bakust a sírásók a kordéíyról a hóba dobták. Bakus halottnak tettetve magát mozdulatlanul feküdt a hóban. Tanakodtak felette, s elhatározták, hogy el kell temetni. Hoztak egy trágyahordót s arra rátették. Eközben a sírásók a hóban megásták a sírt. Utolsó „élesztési" próbaként a Bakus szájához tették a tölcsért és sört töltöttek bele. Mivel Bakus már nem ivott, halála bebizonyosodott. A sírba tették és hóval betemették. Ezzel a játék végetért. Bakus a hóból kimászott, s a résztvevők hazamentek.

14 A szokásból - amelyet talán nem volt érdektelen részletesebben ismertetnünk - kitűnik, hogy tulajdonképpen a széles körben ismeretes farsangi temetés egy variánsáról van szó, amelyben Bacchus kapott központi szerepet azzal, hogy őt temetik el. A különböző farsangi temetési ceremóniák számos formában ismeretesek az európai népek hagyományában. Ezekre jelen alkalommal fölösleges lenne kitérni. Több ízben vizsgáltuk már ezt a kérdéskört.

1

' Az idevonatkozó nagy európai hagyományból joggal gondolhatunk arra, hogy Bacchus temetése a téltemetési játékoknak (Todaustragen, uynáseni smrti) módosult variánsa, amelyben Bacchus az áldozat, az elmúlás megszemélyesítője. A játék lényegében a cselekvés menetében a temetési paródiák mozzanataival, egyéb alakoskodóival megegyezik. Bacchus tehát bekerült a temetési játékokba. Éppenúgy mint a nagybőgő. A zenét, a mulatságot ábrázoló Bacchusnak és nagybőgőnek az eltemetése farsang végén ekvivalens, s amely esetben Bacchus sem több mint szimbólum, de semmiképpen sem az „antik istenség" primer alakja a néphagyományban. S bár Bacchus alakját a cseh népszokásokban megtaláljuk, a tokaj-hegyaljai baksus-Bacchus kapcsolatának kérdéséhez nem kerültünk közelebb. Semmi kétségünk nincs atekintetben, hogy Bacchus Tokaj-Hegyaljára nem cseh, szlovák közvetítéssel került. A cseh példához hasonló temetési játékok számos párhuzama ismeretes a magyar hagyományban, de a Bacchus Tokaj-Hegyalján nem ebben az összefüggésben, s megközelítőleg sem azonos megjelenítési formában kerül elénk. A tokaj-hegyaljai szőlőművelés szokáskörének hagyományát ismerve úgy gondolom, hogy az eredet kérdését nem közvetlenül csak a Bacchus-párhuzamok felől kell megközelítenünk. Azok a szokásmotívumok, amelyek TokajHegyalján előfordulnak, lehetőséget nyújtanak a kapcsolatok szélesebb körű összefüggésére. A szüreti hagyománykör egészét kell áttekintenünk, hogy egy részlethez, egy motívumhoz közelebb jussunk. A Bacchus a tokaj-hegyaljai '' Zíbrt Cenék: i. m. 167-168.; Bacchus farsangi megjelenítésére nemcsak a cseh, hanem más európai nép hagyományában is van példa. Merklinghausenben (Westfalia) farsangkedden egy szalmabábot egyházi ceremónia utánzásával égetnek, vetnek vízbe vagy temetnek el. Ezt a szokást tar sang temetésnek vagy Bacchus-temetésnek nevezik. Sartori Paul: Westfälische Volkskunde (Leipzig, 1922.), 149-150.; A kolundborgi halászok (Dánia) egy kék színűre festett bútorszállító kocsira egy csónakot tettek, amelyet fenyőgallyakkal díszítettek. A csónakos kocsit négy ló húzta. Előtte hat töröknek öltözött ember, valamint Bacchus haladt feleségével és fiával. A menetben volt még többek között egy öreg embert, öreg asszonyt alakító játékos, egy medvetáncoltató a medvéjével és a halászok egyleti zászlójukkal. Fehrle Eugen: Feste und Volksbräuche im Jahreslauf europäischer Völker (Kassel, 1955.), 102. '"' L. legutóbb további irodalommal: Ujváry Zoltán: A temetést parodizáló színjátékszerű szokások kérdéséhez. Szolnok megyei múzeumi évkönyv (Szolnok, 1973.), 221 kk.