Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A hídjátékok egyik variánsáról

az ukránhoz, elsősorban a felső-zempléni ukránokhoz, a játék szövegével együtt a szlovákoktól került át.

:i A szlovák néprajz összefoglaló munkájában, a Slovenská vlastiveda II. kötetében Melichercík Andrej több helyen szól a Hója, Dunda, hója játékról, azonban elsősorban a játék tartalmi jelentéseinek magyarázataira utal, az eredet és az átvétel kérdésére nem tér ki. Melich ], eredményeiről csak a játék európai elterjedésével kapcsolatban szól/' Az átvételre vonatkozó megjegyzést a legutóbb megjelent Slovensky folklór c. gyűjteményben sem találunk.

5 A hídjáték változatainak, jelentésének, elterjedési területének vizsgálatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ercdetkérdést sem, különösen akkor nem, ha két szomszédos nép (szlovák és magyar) szokása között a hasonlóság különösen feltűnő, s amikor azt tapasztaljuk, hogy térben haladva (pl. Csehország vagy Ukrajna felé) ez a hasonlóság fokozatosan megszűnik. A probléma fel nem vetése valószínűleg abból ered, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozó cseh és szlovák kutatók már a hídjáték elterjedési területének megállapításánál figyelmen kívül hagyták a magyar anyagot. A magyar szakirodalomban Melich János, egy már 1939-ben megjelent tanulmányában részletesen foglalkozik a magyar és szláv, elsősorban szlovák hídjátékok variánsaival, jelentésükkei és az átvétel kérdésével.

b A problémára legutóbb a magyar sámánhit emlékeinek kutatásával kapcsolatban Diószegi Vilmos tért ki.' Mindenekelőtt vizsgáljuk meg az átvételre vonatkozó feltevéseket. A szlovák és a magyar hídjáték egyes változatai olyan erős egyezést mutatnak, hogy pusztán a forma és a szöveg alapján szinte teljesen lehetetlen megállapítani az átvétel irányát. A hídjátékhoz kapcsolódó magyar dal, versszöveg, - amely az összevetés alapját adja - éppenúgy lehet a szlovák dalnak a fordítása, mint a szlovák a magyarnak. Az a tény, hogy az ének szövege, versmértéke, melódiája és a refrénje teljesen azonos mind a szlovák, mind a kárpátaljai orosz, mind a horvát és a magyar változatokban, arra enged következtetni, hogy ezeknek közös eredetük van.

b Mivel a horvátoknál, a kárpátaljai oroszoknál, valamint a morváknál csak elszórtan, egy-két helyről ismeretes, a jelentősebb szlovák és magyar anyagot kell közelebbről megvizsgálni. Ennek nyomán a többi példák kérdései megoldódnak. Melich azt hangsúlyozza, hogy az átvétel kérdésében az ének szövege egyáltalán nem, egyedül a szlovák Hója, Dunda, hója és a magyar haja gyöngyöm, haja ismétlődő sor nyelvi vizsgálata adhat megnyugtató eredményt.

9 Az említett refrén átvételére vonatkozó megjegyzésekkel már a múlt század eleji lejegyzésekben találkozunk. Tablic Bohusláv 1805-ben megjelent Poezye c. műve I. kö3 Zilynskyj Orest: i. m. 55. 4 Melichercík Andrej: Slovensky folklór. In: Slovenská vlastiveda, II. (Bratislava, 1943.) 273-274, 309-310. 5 Melichercík Andrej: Slovensky folklór (Bratislava, 1959.), 1. a Hra na král'ovnu jegyzetét, 760. ü Melich János: Adalék a magyarországi hídjátékokhoz. Ethn., L. 1939. 90-111.; Melich János : Pótlás az „Adalék a magyarországi hídjátékokhoz" c. értekezésemhez. Ethn., LI. 1940. 84-86.; Melich János: Újabb pótlás az „Adalék a magyarországi hídjátékokhoz" c. értekezésemhez. Ethn.., LI. 1940. 249-250. 7 Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (Budapest, 1958.), 406-410.; A kérdéshez hasznos utalásokat tesz Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok. Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény, VII. (Budapest, 1953.), 172. 8 Melich János: Adalék a magyarországi hídjátékokhoz. Ethn., L. 1939. 105. 9 Melich János: i. m. 108.