Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
A hajdúszoboszlói szilveszter
A további magyar nyelvterületekről úgyszintén nagy számú párhuzamot hozhatunk a hajdúszoboszlóihoz hasonló szilveszteri szokáshoz. Szendrey Zsigmond kongózás címen foglalta össze az ide vonatkozó hagyományt. Az anyagból pompásan kitűnik, hogy a szokás rendkívül széles körben ismeretes volt, s nagy részben a pásztorság hagyománykörébe tartozott. A pásztorok koledálása karácsonykor szilveszterkor, újév reggelén bőség-, szerencsekívánó jellegű volt, s összekapcsolódott a pásztorok alkalmi adományszerzésével, megajándékozásával. Az ún. nyájiordítás, amely szokás e hagyománykör egyik variánsa, funkcionálisan úgyszintén mágikus jellegű. A farsangi kongózás, kolompolás, zajt keltés hasonlóképpen e hagyománykörbe tartozik. 8 A vizsgálat szálai túl messzire vezetnek. A zajt keltő szokások, különösen a téli időperiódusban az európai népek hagyományában általánosan ismeretesek. Funkciójuk szerint ezek is bajelhárító, termékenységvarázsló szokások. Az eddigiekből már láthatjuk, hogy a hajdúszoboszlói szilveszteri szokás egy nagyobb hagyománykörbe tartozik, amely hagyománykörben a szokásvariánsok csak helyi, alkalmi különbségeket mutatnak, egyébként funkció szerint megegyeznek, s a funkcionális szálakkal a szoboszlóiak nagy múltú szilvesztere az európai népek szokástradíciójába kapcsolódik. Meg kell még vizsgálnunk a hajdúszoboszlói szilveszteri szokás eredetmagyarázó mondáját. Az eddigiekben azt igyekeztünk igazolni, hogy a szokás nincs összefüggésben a törökök elleni harccal. Annyi azonban kétségtelen, h°gy ~~ m ár az írásos feljegyzések szerint is -, több mint száz éve a szokást a fentebb ismertetett törökök elleni csatával magyarázzák. Lássunk néhány idevonatkozó párhuzamot, s mindjárt kitűnik, hogy ez sem helyi jellegzetesség. A szokásoknak mondai háttérrel, ún. történelmi eseménnyel való magyarázata úgyszintén általánosan elterjedt a népek hagyományában. A törökök feletti győzelemmel magyarázza a szájhagyomány a zalaegerszegi húsvéti határjárást. A néphagyomány szerint egy portyázó török csapat Zalaegerszeget el akarta foglalni. A törökök a várost körülvevő nádas, mocsaras területen elrejtőzve a húsvétot megelőző nagyheti körmenetet várták azzal a céllal, hogy lecsapjanak a határkerülőkre és így a várőrséget is könnyebben megsemmisíthessék. A lakosság azonban megtudta a törökök tervét, előre felkészült a támadásra és megfutamította a törököket. Más magyarázat szerint a város alá érkező törökök láttára a lakosság egész éjjel járta az utcákat. Síppal, dobbal, trombitával igen nagy lármát csapott. A török csapat ebből arra következtetett, hogy a városban nagy számú katonaság van, ezért nem merte megtámadni, s elvonult a város alól. A török időre szóló emlékezésül a zalaegerszegi határjárás nagyszombaton este 10-11 órakor kezdődött. A résztvevők a városháza előtt gyülekeztek nagy zajjal, dobolással és sípolással. Mindenki puskát vitt magával. Bizonyos idő és cselekvések múltán a csata egykori helyére vonultak, lövöldöztek, sípoltak, nagy lármát csaptak. 0 Az ellenség zajjal, lármával való elűzésének hiedelme gyakori a népi elbeszélésekben, történetekben. Ilyen mondákkal könnyen összefüggésbe hozhatták a lövöldözéssel, lármával, zajjal járó szokásokat. Lényegében ugyanilyen mondával magyarázzák a mohácsi délszlávok (sokácok) a farsangi busó8 Szendrey Zsigmond: A ,,kongózás". Ethn., XLII. 1931. 21-26.; A szilveszteri dobverés a békéscsabai szlovákoknál: Krupa András.- Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál (Gyula, 1971.), 109-110. 9 Gönczi Ferenc- Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914.), 245-247.
