Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A hajdúszoboszlói szilveszter

A szilveszteri felvonulás résztvevőinek egy csoportja. Hajdúszoboszló, 1967. Fotó: Ujváry Zoltán tettük, emeljük ki a hagyománykört a lokális keretből, s vizsgáljuk meg a szokáskutatás tágabb összefüggésében. A vizsgálat szempontjából a hajdúszoboszlói szilveszteri hagyományt két részre kell bontanunk. Mindenekelőtt azt szükséges hangsúlyoznunk, hogy a két rész csak a néphagyományban kapcsolódik össze, egyébként semmilyen valós összefüggése nincs. A szokás nem a monda, a feltételezett történeti esemény nyomán alakult ki. Mindkettő megvolt a néphagyományban egymástól függetlenül, majd egymásba kapcsolódott. Vizsgáljuk meg először a szokást, a zajt keltő felvonulást. A magyar nyelvterületen széles körben ismeretesek a zajt keltő szokások. A kalendáris év folyamán főleg két alkalommal fordulnak elő. Az egyik nagy alkalom a farsang vége, a másik az óév vége, a szilveszter estéje. A téli időszakban, az ún. téli ünnepkörben azonban más időponthoz kapcsolódva is előfordul zajt keltő szokás, így pl. számos helyen karácsony estéjén vonulnak végig a falun nagy lármával, csengetéssel, kürtöléssel, ostorpattogtatással. A karácsony és a szilveszter olyan közel esnek egymáshoz, hogy a szokásnak ilyen időbeli eltolódása funkcionális tekintetben nem lényeges. Az év végi lövöldözésre, lármázásra több mint háromszázötven évvel korábbi időből már vannak adatok. A Sopronhoz közeli Kismartonban 1601-ben hivatalosan tiltották a karácsony ünnepén való lövöldözést. A debreceni Martonfaluy György pedig 1663-ban egy prédikációjában háborgott a karácsony éjszakai lövöldözés miatt.

1

' Az egymástól távoli területről való két adat a szo,; Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás (Budapest, 1964.), 157.