Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
A hajdúszoboszlói szilveszter
A szilveszteri felvonulás résztvevőinek egy csoportja. Hajdúszoboszló, 1967. Fotó: Ujváry Zoltán sötétedéskor pergőt, kolompot akasztanak a nyakukba. A fentebb említett alkalommal, amikor a szokást személyesen megfigyeltem, felnőttek, pásztor emberek is résztvevői voltak a szokásnak, A főtéren, a 4-es számú főútvonalon karikás ostorral pattogtak, kürtjeikét fújták. Mint új szokásmotívumot említhetjük meg a csillagszórók égetését, dobálását, illetőleg a csillagszórók nyíllal való magasba röpítését. A csillagszórók látványossága mellett kétségkívül a zajtkeltés, a kolompolás, a kürtölés, a pattogás volt az uralkodó szokáselem. A szoboszlói szilveszteri szokáshoz egy magyarázó monda fűződik. A hagyomány eredetével kapcsolatos történetet mindegyik közlemény megemlíti. A szokást magyarázó monda a tudományos kutatók körében bizonyos vitát váltott ki. A kérdést több irányból kell megközelítenünk. Mindenekelőtt a szokás mondai hátterét ismertetjük. Az 1861-es rövidke közlemény, amint már említettük, a szilveszteri néphagyományt a szoboszlói hajdúknak a törökökkel vívott egyik csatájára vezeti vissza, ahogy azt a szoboszlóiak „állítják". A mondát részletesen elsőként még a múlt században Cs. Szatmári Károly ismertette, ahogyan azt Szoboszlón hallotta. A nevezetes esemény a 17. század elején történt, amikor a török dúlta, fosztogatta az országot. Egy török csapat Bárándot elhagyva Szoboszlónak tartott azzal a szándékkal, hogy „a lakosokat felkoncolja, a falut kirabolja és azután fölégesse". Egy kabai parasztember ingben, mezítláb futott szilveszter éjszakáján Szoboszlóra, hogy hírül adja a törökök közeledését. És akkor „mindenki, aki csak képesítve volt, bárminemű védő és ütőeszközt fölemelni, férfiak ós nők, gyermekek, ifjak és öregek egyaránt, különböző védőfegyverekkel ellátva a hazaszeretet tüzétől lelkesedve rohantak a gyűlölt ellenségre. A nők egy része a toronyba ment, hol égő lámpákat dugdostak ki körös-körül