Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A hajdúszoboszlói szilveszter

A HAJDÚSZOBOSZLÓI SZILVESZTER A hajdúszoboszlói szilveszteresti szokások már korán felkeltették a nagyközönség és a szakemberek érdeklődését. A kolompolás, az ostorpattogtatás, a tüzes nyíllal való lövöldözés a maga látványosságával számos magyarázatra, funkcionális fejtegetésre nyújtott lehetőséget. Egyike azon helyi hagyománykörnek, amelyről sokan és sokféleképpen vélekedtek. Sok tanulsággal szolgál a szokásvizsgálatot illetően is a vonatkozó anyag áttekintése, az irodalmi és recens anyag összevetése, valamint funkcionális tekintetben a lokális hagyományon túl a tágabb összefüggésekre való kitekintés. A szoboszlói szilveszter egyik korai említését az 1861. évi Országos Nagy Képes Naptárban olvassuk: „Hajdu-Szoboszlón a Szilveszter este állításuk szerint már 300 éves ünnep." Az „állításuk" a szoboszlói szájhagyományra vonatkozik, amely szerint 1559. december 31-én a hajdúk Szoboszló határában csatát vívtak a törökökkel. Már úgy tűnt, hogy a hajdúk elvesztik az ütközetet, amikor a szoboszlói asszonyok azért, hogy a katonák a sötét éjszakában megfelelően tájékozódjanak, a templom tornyát kivilágították. Ennek eredményeként a hajdúk a törököket legyőzték. Erre a győzelemre való emlékezésül attól kezdve minden év szilveszter estéjén a templom tornyát kivilágították és a harangokat félreverték: „ezáltal emlékezvén meg, hogy egykor nagy koczkajáték tartatott H.-Szoboszló alatt."' Ebben a közleményben még nincs szó a lármás felvonulásról, ami a későbbi leírásokban, mint egyik legfontosabb, a külső szemlélő számára is látványos mozzanat kerül előtérbe. Néhány évvel az előző híradást követően Cs. Szatmári Károly 1867-ben a Vasárnapi Újság hasábjain a szemtanú hitelességével számol be a hajdúszoboszlói szilveszterről. A szokásnak akkor már széles körben híre volt, s ez indította a szerzőt - mint a népszokások iránt érdeklődő egykori turistát - a hajdúszoboszlói élményszerzésre „az iszonyú nagy sárban." A szilveszteri felvonulók középkorú férfiak, legények, nagyobb számban gyermekek voltak, akik a református templom közelében gyülekeztek. Legtöbbjüknél pergő, harang, csengő, vasdarab és egyéb lármát, zajt keltő tárgy volt. A szokásban résztvevők közül a piacon egymástól nem nagy távolságban elhelyezkedve romlásnak indult üres vagy hamuval töltött cserépedényeket tartottak a kezükben. Nem sokkal este hét óra előtt az összes zajt keltő tárgy segítségével, s a jelenlevők „czikornyás orditásával rémitő zaj keletkezett." A város különböző részéből lövöldözés hangja is hallatszott. Ebbe 1 Országos Nagy Képes Naptár 1861-ik évre, 436. -1* 51