Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Előszó

ELŐSZÓ A tudományos munka évei során számos téma, ötlet bukkan fel a kutató ember gondolatában, amelyek közül egyesek alapos kimunkálásra kerülnek, amíg mások hosszú időn át várnak a kibontásra, a részletes feldolgozásra. A folklorista, az etnográfus terepen gyűjtött anyagának gyakran becses részletei cédulákon, magnetofonszalagokon rejtőznek éveken át. Több mint húsz éve kutatom a népi kultúra emlékeit. A helyszíni gyűjtőutakon sokszor olyan anyag lejegyzésére is sor kerül, amely „váratlanul" bukkan elő. Akik gyakran megfordulnak a népi közösségekben, tudják, hogy egy-egy kiváló individuum felfedezésével a néphagyomány pompás emlékei kerülnek felszínre. A kutató minden figyelemre méltó adatot gyűjt, lejegyez. Ezek azonban nem minden esetben kerülnek nagyobb tanulmány keretébe. így azután évek folyamán a gyűjtőmunka „mellékhajtásaiként" több közleményre való anyag vár feldolgozásra és megjelenésre. Ebben a kötetben - amint a cím is jelöli - különböző témájú folklorisztikai írásokat publikálok. Több leíró jellegű fejezetben recens hagyományt mutatok be. Néhány témával kapcsolatban vizsgálom a szomszédos népekkel való párhuzamokat, s felvillantok elméleti jellegű kérdéseket. Több fejezetben a külhonban élő magyarok folklórjának egy-egy részletével foglalkozom. 1963-ban Csallóközben és Nyitra környékén gyűjtöttem népszokásokat; 1966-ban az Al-Duna mentére települt bukovinai székely közösségekben, 1973-ban pedig a gömöri magyarok körében végeztem kutatómunkát. Amint arra később is utalok, a szomszédos népekkel együtt élő magyarok népi kultúrájának a kutatása a területi elhatárolás miatt érezhetően lassabban történik, mint a magyarországiaké. A nyelvhatár mentén lakó közösségek hagyományának a feltárása különösen fontos, mivel a népi kultúrájuk számos példát nyújt a szomszédos népekkel való kapcsolatokra, az átadás-átvétel kérdéseire, valamint a kulturális jelenségek térbeli elterjedésének megállapítására. A nyelvhatárok népi közösségei összekötő hidat alkotnak az ország belseje és a szomszédos, azokon keresztül pedig a távolabbi népek kultúrája között. Az idegen területekkel kapcsolódó magyarok egyrészről a magyar népi kultúra közvetítői, átadói, másrészről különböző áttételeken az európai kultúra fogadói és így mintegy a magyarság bekapcsolói az európai népi kultúra áramába. A Kárpát-medence népeinek kultúrájában számos hasonlóságot, egyező vonást figyelhetünk meg. Jól mutatja ezt az a dalbetétes gyermekjáték is, amellyel az első fejezetben foglalkozom, s amelynek a vizsgált variánsai a