Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

nanajuasárnap után egy héttel, farsangvasárnap volt a sárdózás. A bakter járt házról házra. Kezében kosarat, demizsont és egy vasnyársat, a halaperdát vitte, így köszöntött be a házakba : Sárdó, hozd el a meleget, Micsodái meleget? Nyári meleget ! Hej székecske, székecske, A gimesi lányok mind a vízbe íulltak. Lapu alatt cicogtak. Szalonnát, lepényt, kalácsot kapott. A szalonnát a nyársra húzta a gazdaaszszony, a kalácsot, lepényt a kosárba tette. A sárdózó embert borral kínálták s amit nem bírt meginni, a demizsonjába töltötte. 7. Öntözőhétfőn (húsvéthétfő) korán reggel a fiú gyermekek jártak öntözni. Mise után a férfiak mentek házról házra megöntözni a leányt és a gazdaasszonyt. 8. Húsvét keddjét suhogókeddnek nevezték. Erre a napra a lányok és az asszonyok nyolc fűzfaágbol korbácsot fontak és azzal mentek a férfiakat megsuhogni. Rácsapkodtak a férfiak hátára, fenekére, azzal a céllal, hogy meg ne koszosodjanak. A nőket a vesszőzésért a férfiak megkínálták, megvendégelték. 9. Virágvasárnap a délutáni litániát követően jártak a leányok villózni. Gyakran 18-an 20-an kettős sorban mentek végig a falun. A leányok kezükben szalagokkal, kendőkkel díszített villőíát vittek. A menet élén haladó leánynak a többinél nagyobb volt a villő fája. A villőzés 1963-ban még szokásban volt. A leány csoport azonban csak egy feldíszített villőíát vitt. A villőia zöld fűzfaág volt. A leányok megálltak a házak előtt és énekeltek: Villő, villő, selem sátor Várj meg, villő, várj meg. Hagy vegyem rám a gyócsingem, Krilejaszom, krisztelajszom ! Siskó mögött ül egy asszony, Szálljon le és adjon egy tojást. A gazdaasszony 5-10 tojást adott a villőzőknek és többnyire pénzt is. A leányok a villőzés befejezése után a tojásokat eladták és az összegyűlt pénzből gyertyát vettek a templom részére. 10. Május elsejére virradó éjszaka ötvenhatvan évvel ezelőtt a faluban minden leánynak állítottak fát a legények. Közösen megállapodtak abban, kik azok a lányok, akik már olyan korba léptek, hogy fát kapjanak, mivel az a leány, akinek fát állítottak, nagylánnyá lett és attól kezdve mehetett a bálba. A fa csak egy napig állt a ház előtt, sőt még addig sem, mert május elsején délután sorba jártak a legények döntögetni. A fát ledöntötték és a leánytól kiszedték a pénzt. A pénzt a májusi táncmulatságra fordították. A tánc május elsején vagy az azt követő vasárnap volt. Ha valamelyik leány nem fizetett és mégis elment a bálba, a legények marsot húzattak neki s két fiú kivezette a tánchelyiségből. 11. Szent Iván estéjén 7-8 óra tájban egy magasabb dombon a fiatalok tüzet raktak s átugrálták. 12. Ősszel, az állatok utolsó kihajtási napján este a pásztor mogyorófaágakat vitt haza. Minden gazdának adott egy szálat, aki azzal megcsapkodta az állatokat A gazda pénzt adott a pásztornak és itallal megkínálta.