Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szokások, hiedelmek Csallóközből és Nyitra környékéről

POGRÁNY Jeles napi szokások, hiedelmek. 1. Negyven-ötven évvel ezelőtt Miklós nap estéjén csak férfiak öltöztek fel mikulásnak. Az utóbbi évtizedben nők is jártak Miklós estéjén éppen olyan öltözetben, mint a férfiak. A mikulást alakító személyek lárvát tettek az arcukra. Régen nyúlbőrből készült az álarc vagy papírból alakították ki az arcot eltakaró lárvát. Igen gyakran az arcukat csak belisztezték, kenderből szakállt és bajuszt ragasztottak. Az utóbbi időben a lárvát boltban vásárolták. Öltözetük: gatya (vászonyalsónadrág), hosszúujjú vászonying, nagy kucsma, csizma vagy bakancs és bot a kézben. A mikulást két-három társa kísérte. Csengőt és tarisznyát vittek magukkal. A házakban a csöngettyüvel csörögve mentek be. A szobában a jelenlevők következő szövegű énekére, amelyet folyton ismételtek, az alakoskodók egymással táncoltak: J = Á6£> Járd meg dőre, ha nincs eszed, Ami volt is mind elveszett. A tánc után a gazdaasszony diót, almát, pénzt adott nekik, s így jártak házról házra. Figyelemre méltó, hogy ebben a Miklós esti szokásban lényegében a farsangi dőrék járása kapcsolódott össze a mikulással, de nem a mikulás-szokás funkciója, hanem a farsangkor ismert szórakoztató elem lépett előtérbe. 2. Luca estéjén legények, leányok egyaránt felöltöztek Lucának. Igen gyakran asszonyok is beálltak a lucázók közé. A 40 éves Pindes Istvánné, Varga Erzsébet mondotta 1963-ban: „Most egy éve én is felöltöztem Lucának. Ketten mentünk. Mindenüvé benyitottunk. Az én arcomon szilonharisnya volt, a kezemben tollseprű, a társaméban bot. Mindent söpörtem, amit porosnak láttam. A társam pedig, ha valaki hozzáért, a bottal jól a kezére ütött. Mindenütt szívesen láttak bennünket. Italt is kaptunk, jó stampedlit, jól éreztük utána magunkat. Nem sokáig tartózkodtunk egy helyen, mert akkor nem sokat jártunk volna be." 3. Luca éjszakáján a legények alaposan megvicceltek egy-egy gazdát. A szekeret szétszedték és darabonként felvitték a háztetőre, leginkább egy melléképület tetejére, amelynek a gerincén összerakták. Amikor reggel a gazda kereste a szekeret, mondták neki: „Ahol van-e, csak bele kell fogni". Ilyesmi azonban csak akkor történhetett meg, amikor még zsúppal fedték a tetőket. 4. Karácsonyesti vacsora: lencseleves (azért, hogy a következő évben sok pén-