Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

gyermeküket, ill. a gyermekek elhunyt szülőiket. A testvért a testvérek általában egy fél évig gyászolták. A többi rokonok egy hétig, legfeljebb egy hónapig öltöttek gyászruhát, ill. jelölték kalappal, kendővel, szalaggal a gyászt. A gyászolók a gyász ideje alatt mulatságban nem vehettek részt. Nem mentek olyan helyre, ahol daloltak vagy táncoltak. Lakodalomban sem volt illő részt venni. A gyász egy éve alatt az özvegy sem férjhez nem ment, sem meg nem nősült. A meghalt szülők gyermekei sem nősültek meg, ill. mentek férjhez a gyászév alatt. A gyásszal, a gyászolással kapcsolatos hagyományt mindenki szigorúan követte. A szokások megtartását „hivatalosan" senki sem ellenőrizte, azonban a gyászolók a falu közösségének, elsősorban az idősebbeknek a figyelmében állottak. Ha valaki vétett a rend ellen, pl. mulatságba ment, dalolt, vagy táncolt, rendszerint vasárnap a templom előtt a falu vénei megszólították és megdorgálták. A gyászév elteltével a különböző tiltások feloldódtak. S bár senkinek nem állt jogában egy év után megszólni a gyászolót, de ha annak közeli halottja volt, pl. feleségnek a férj, s a gyászév után nyomban férjhezment, azt általában rosszalóan vették tudomásul. Ekkor mondták: Biztosan nem is sajnálja, hogy meghalt a férje, hamar talált magának másikat stb. A lélek Általános hiedelem, hogy a testből a lélek az utolsó lehelettel távozik el, s akkor a test megrándul, az ember meghal. Úgy vélik, hogy a lélek csak a testet hagyja el a halál pillanatában. Néhány óráig azután még a házban marad, s később pedig időnként visszatér. Sokan féltek a halottól és a visszajáró lélektől. Ügy tartották, hogy a félelem megszűnik, ha a halottnak valamelyik lábujját a koporsóbatétel előtt észrevétlenül meghúzzák. Az elhunyt lelkét nem lehet látni. A visszatérését arról tudják meg, hogy megcsörren egy edény, valamilyen ruhadarab leesik a helyéről, koppanások hallatszanak, szék, lóca vagy más bútor megreccsen. A lélek a halál után először egy hét múlva jelentkezik. Rövid ideig tartózkodik. Jelenlétét jelekkel tudatja. Csak „körülnéz", és azután eltávozik. A hiedelem szerint az édesanyák térnek vissza leggyakrabban árván maradt gyermekeikhez. Az árva kisgyermekeknél az édesanya lelke napokig marad, de esetenként 10 napnál tovább nem időzhet. Általában úgy vélik, hogy a lélek azért jár vissza, mert az elhunytnak valamilyen elintézetlen dolga maradt. Különösen a szerencsétlenül, véletlenül hirtelen meghaltak és az öngyilkosok esetében gondolnak erre. Ha valaki az elhunyttal nem volt jó viszonyban, vagy a családtagok nem bántak vele jól, akkor azokhoz kísérteni jár vissza. Elmegy a volt ellenségeihez, haragosaihoz és a jelenlétét tudatva háborgatja őket. Az ilyen visszajáró lélektől, kísértettol tartanak, s félnek attól, hogy a vélt vagy valós sérelmet megtorolja. A „nem kívánatos" visszajáró lélek ellen imádkozással, énekléssel védekeznek. Az ajtóra, kapura fokhagymával keresztet húznak, hogy a halott lelke - ha a haláleset után valamilyen csapás, baj érte a házat, az állatállományt, akkor már mint rosszindulatú lélek - ne térhessen többé vissza. Imádkozással és egyházi ének éneklésével pedig akkor akarják távozásra kényszeríteni a lelket, ha különböző jelekből - koppanás, reccsenés stb. úgy vélik, hogy a házban, a közelükben tartózkodik. A visszajáró lélekkel kapcsolatban ismertetek egy történetet, amelyben az öngyilkos asszony lelke azért járt vissza, hogy tudasson az édesanyjával egy