Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

A halottas háznál a szertartást mindig az udvaron végezték, függetlenül az időjárástól. A halott búcsúztatásán nagyszámú résztvevő van. Az emberek kötelességüknek tartják, hogy ha meghal valaki a falu közösségéből, a végtisztességen jelen legyenek, vagy a családból legalább egy személy föltétlenül megjelenjen a halottas ház udvarán. A házból a koporsót két ember vitte ki az udvarra. Amikor a koporsót megemelték, az alatta levő mosószékeket két férfi kihúzta és kivitte az udvarra. Az udvarnak a kapu felé eső, a ház lakóterével megegyező irányú részén történik a szertartás. Ennek a téglalap alakú térnek a közepén a két széles, hosszú lábú széket elhelyezik. A század elején ülőszékeket még nem vittek ki az udvarra. Az 1930-as évektől jött szokásba, hogy a koporsó körül a hozzátartozók részére székeket raktak ki. A székeket a szertartás megkezdése előtt kb. egy fél órával már elrendezik, s a koporsót a már így kialakított rész közepén helyezik el. A koporsót a házból úgy vitték ki. hogy a halott lábbal az ajtó, a kijárat irányában legyen. Az a koporsóvivő férfi, aki a koporsót a halott lábánál emelte, háttal lépegetve ment ki a házból. Az udvaron a koporsót úgyszintén úgy helyezték el, hogy a halott lábbal a kapu, az utca felé legyen. A század elején az udvaron a koporsó mellé jobbról-balról a halott fejénél azt a két égő gyertyát állították, amelyeket a halott után a házból kivittek. Az utóbbi évtizedekben divatba jött a koszorúkat az udvaron ráhelyezni a koporsóra. Alább erre még visszatérünk. A gyászoló gyülekezet úgy helyezkedik el az udvaron, hogy a pap és a kántor mögé lehetőleg ne kerüljön senki. A férfiak és a nők külön csoportban állnak, s a férfiak mindvégig kalaplevéve adják meg a halottnak a végtisztességet. Amikor a pap elvégzi a szertartást, a kántor búcsúztatója következik. Ennek mind a hozzátartozók, mind a gyülekezet tekintetében, valamint a temetés menetében nagy a jelentősége. A búcsúnak, a búcsúztatásnak erről a formájáról szólunk a következőkben. A temetési búcsúztatók. A parasztkántor Mint említettem, a temetési szertartás egyik fontos mozzanata a kántor búcsúztatója. A búcsúztatás általánosan a halottas ház udvarán történt, ritkábban a sírnál vagy a templomban. Amíg hivatásos kántor működött, az búcsúztatta a halottat. A második világháborút követő időben a kántorság megszűnt. A hivatásos kántorok helyébe parasztkántorok léptek. A halotti búcsúztatásnak olyan nagy hagyománya van mindkét faluban és a környező katolikus falvakban is, hogy anélkül a temetés elképzelhetetlen. Nem tudnak olyan esetről, hogy a halottat búcsú, búcsúztató nélkül temették el. Erről a cigánycsaládok sem mondanak le. A hivatásos kántorizálás megszűnése után szükségszerűen kialakult a parasztkántorság. Jó énekes, verseléshez értő parasztember, parasztlegény a régi hagyománynak megfelelően elkészíti a búcsú szövegét és a temetésen elénekli. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, sikerült rábukkannom egy század elejéről, 1903-ból és egy 1936-ból való hivatásos kántorbúcsúztatóra. Az újabb parasztkántori búcsúztatókból bőséges példa áll rendelkezésre. Amint az alábbiakból kitűnik, a parasztkántor búcsúztatója felépítésében, formában, for-