Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

ságba. Akkor még házilag készült. A menyasszonynak és a vőlegénynek is az édesanyja készítette el. A két pergált lepedőt az újasszony tisztán betette a ládájába, ahonnan csak a halál beálltakor került elő. Az ifjú pár a halotti gyertyákat az esküvő utáni első búcsú alkalmával vette meg. A gyertyákat február 2-án, gyertyaszentelő napján a templomban megszenteltették, s a ládába a pergált lepedőhöz, vagy a komót fiába tették. Halálesetkor a templomból két gyertyatartót a halottas házba vittek, a gyertyákat belehelyezték, jobbrólbalról a halott fejéhez tették, majd este meggyújtották. A kiterített halott kezébe feszületet vagy rózsatüzért tettek, a két kezét a mellén összekulcsolták. A halott így „elkészítve várta" a virrasztókat. A halottas ágy Amikor a halál bekövetkezett, a halottat kiemelték az ágyból, a szalmazsákot, amelyen feküdt, kivitték a pitarba vagy a faszínbe. Az ágydeszkákat kivették a helyükből és a falhoz állították. Este, gyertyagyújtás után vagy hajnalban a szalmazsákból a szalmát a kert végében kirázták és meggyújtották. Az első világháború előtti időben elégették a halottról levett fehérneműt, ruhafélét is. A dunnát és a párnát pedig eladták a tollas zsidónak. Az edényt, amelyből a halottat mosták, nem használták többé, többnyire a ház háta mögé dobták. Régen összetörték azokat a cserépedényeket, amelyből a haldokló utoljára evett, ivott vagy azokhoz hozzáért. Eldobásra vagy elégetésre kerültek egyéb tárgyak vagy ruhafélék is, amelyeket az agonizáló az utolsó perceiben megérintett. A virrasztás Alkonyat után, lámpagyújtáskor a halott közeli rokonai, barátai, ismerősei, gyermek halottnál elsősorban a család asszony rokonai a halottas házba mentek. Először imádkoztak. Az ima alatt az elhunyt legközelebbi hozzátartozói körülállták a halottat, s fennszóval siratták. Az imádkozás olykor egy óráig is eltartott. A tulajdonképpeni virrasztás az imát követően kezdődött. Az ima befejezése után férfiak maradtak a házban, akik éjszaka a halott mellett virrasztottak. Megbeszélték, hogy kik maradnak fenn éjfélig, s azután kik mennek vissza, s virrasztanak a hajnali harangszóig. A hagyományos virrasztási időpont az esti harangszóval kezdődött és a hajnali harangszóval befejeződött. A virrasztók abban a helyiségben tartózkodtak, amelyikben a halottat kiterítették. Először az elhunyt életéről beszélgettek, majd a legkülönbözőbb dolgok kerültek szóba. Ha a férfi halott egykori katonatársa jelen volt, elbeszélte a katonasági élményeket. Beszélgettek a napi gondokról, az időjárásról, termésről stb. Egy megbízott ember a virrasztókat pálinkával kínálgatta, s így iszogatva, beszélgetve virrasztottak a halott mellett. Virrasztásra két éjszaka került sor. A régi hagyomány szerint a halott két napig volt kiterítve, s a harmadik napon temették el. Előfordult azonban, hogy ha nagy meleg volt, a halott gyorsan „szagosodott", s a haláleset hajnalban, vagy a kora délelőtti órákban történt, akkor már másnap délután eltemették, s így csak egy éjszaka virrasztottak. A halottas házból a női családtagok és a gyermekek valamelyik rokonnál