Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Halál és temetés két Turóc-völgyi faluban

Cselekvések a halál bekövetkezésekor A halál bekövetkezésekor ajtót, ablakot nyitnak, a tükröt letakarják. Ha a családfő halt meg, a felesége kiment az udvarra vagy a kertbe és hangos jajgatással siratta az elhunytat. Bement az istállóba és sírva szólt az állatokhoz: „Elment a gazdátok." „Itthagyott a gazdátok." „Nincs többé gazdátok." Ha a feleség hunyt el, a férjnek is kötelessége az udvaron vagy a kertben elríni a feleségét. A sírás áthallatszott a szomszédba, meghallották az utcán, s a falu közössége nyomban tudomást szerzett arról, hogy a halál bekövetkezett. Röviddel ezután a harangszó is hírül adta a falunak a halálesetet. Ha a halál beálltakor a rokonok vagy a jó barátok nem voltak jelen, a hírre megérkeztek a házhoz, s többnyire az idősebb irányításával hozzákezdtek a teendők elvégzéséhez. Elsőként egy személy elment a paphoz bejelenteni a halálesetet. Azután a harangozónak szólt, hogy csendítsen, húzza meg a harangokat. Értesítette a bírót és a halottkémet is. A mai 70-80 éves emberek úgy emlékeznek, hogy már gyermekkorukban működött az ún. halottkém. Erre a funkcióra a bíró jelölt ki egy tapasztalt embert, akinek az volt a feladata, hogy a halál bekövetkezését hivatalosan is megállapítsa, s jelentse a bírónak. Az idősek szerint a halottkémre nagy szükség volt, nehogy tecchalottat temessenek el. Az orvosi ellátás javulásával, a körzeti orvosi szolgálattal a halottkém szerepe háttérbe szorult, s a második világháború után megszűnt. A halott mosdatása, öltöztetése és kiterítése A halottal végzendő cselekvések közül az egyik legfontosabb, s nagy körültekintést igénylő feladat a mosdatás és az öltöztetés. Ezt a munkát éveken át mindig egy „abban jártas" férfi, ill. asszony végezte. Ehhez „olyan természet meg rátermettség kell, akárki nem tudná azt elvégezni" - mondják az adatközlők. A közösség ezen emberei a munkájukért nem kértek semmit, de tehetségének megfelelően mindenki adott nekik természetbeni ajándékot, gyakran később segítségül mentek valamilyen munka elvégzésére. Az utóbbi időben egyre inkább a rokonság valamely tagja vállalkozik a mosdatásra és az öltöztetésre. A szoba közepére két mosószéket tettek, azokra széles deszkát vagy ajtót helyeztek. Letakarták lepedővel. Erre fektették a halottat. Először levették róla az inget, vagy ruhafélét, amiben meghalt. A mosdatás - ha férfi volt a halott, férfi, ha nő, akkor nő végezte - abból állt, hogy az elhunytat langyos vizes vászonkendővel (törülköző) letörölgették. A férfit megborotválták. Ezt követően felöltöztették. Az ünneplő ruháját vették elő és azt adták rá. Ha a halott eladó lány volt, menyasszonyi ruhába öltöztették. A katonaságot kiszolgált legényre fekete öltönyt adtak, gomblyukába rozmaringot fűztek, mintha vőlegény lenne. A halott szemét lefogták, hogy „a sírba ne menjen nyitott szemmel". Az állát bársonyszalaggal felkötötték. Ezután az első házban kiterítették. A halottat mindig úgy helyezték el, hogy a feje az ajtóval egy vonalban legyen, a mestergerendás házakban a gerenda alá, azzal egy vonalban. A halotti lepedővel letakarták. Ez fehér singéit gyolcsvászonból készült. A halotti lepedőt, az ún. pergált lepedőt a házastársak együtt vették meg maguknak közvetlenül az esküvő, a lakodalom utáni héten. Az első világháború előtti időben a pergált lepedőt a menyasszony és a vőlegény magával vitte a házas-