Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

s kényszeríthessenek arra, hogy Ungmegye vidékét örökre elhagyjam. Erre néz­ve pedig azon cselfogással éltek, hogy mivel én az ungvári káptalannak egy pár ezer forintnyi kölcsönnel tartozom, tehát az nekem rögtön, minden időhaladék nélkül mondassék föl s birtokocskáim kótyáztassanak el. Ezen ármányról engem előre értesített Lyachovics András jelenlegi városbíró s testvére János másod alispán, végre Andrejkovics Endre sógorom. Minthogy azonban a káptalannál mégis több barátaim voltak, mint ellenségeim, ezen ármány jól eleve meghiú­sult. Ezenben a panrusz programmok is egymásután jelentkeztek a lapokban s egyes brochurekban, melyekben a ruthen izgatók, habár mindannyian loyalitást s magyar hazafiságot szenvelegtek is, épen nem titkolóztak veszélyes célaikkal. Legeredetiebb mindezekben az, hogy valamennyi panrusz programmszerző, a haza integritását s a koronaegységet sérthetetlennek nyilvánító; de azért mégis külön politikai nemzetiséget követelt. Lássunk ezekből néhányat. Köztudomású dolog, hogy a február 26-diki pátens vagyis a Schmerling ministeriumának programmja mely Magyarország teljes beolvasztását a biroda­lomba s a magyar nemzetiségnek a többi nemzetiségek általi paralysatióját tűzte ki jelszavul, még azon gyér reményeket is lefonnyasztá a honfiszívekben, me­lyeket az 1860-diki october 20-dikáról szóló császári diploma keltett volt. Lát­ván az újból fölizgatott népfajok Schmerling veszélyes törekvését, most már ők is újból mozogni kezdtek s a birodalmi kormánynál a legvakmerőbb követelé­sekkel léptek föl. Ismérvek előttünk a rácok, oláhok s turóc-szentmártoni köve­telések. Dobránszky ezenben Bécsben tartózkodott, mivel Budapesten nem érez­vén magát biztonságban, Schmerling irodájában kért ideiglenes alkalmazást. Mint" afféle nyugtalan politikai zavargó, csakhamar érintkezésbe tette magát a fölvidéki oroszokkal, s hogy az oroszokra annálinkább hasson, egy német röp­iratot adott ki ily cím alatt „Rede" - melyben a ruthen atyafiaknak arról ér­tekezett, miszerint Magyarország Ausztriával örök idők óta reális unióban élt; hogy az oroszok e honban örök idők óta bírtak nemzetislgi autonómiával, külön politikai területtel s vajdasággal, s hogy ennélfogva itt az ideje mindezeket visszakövetelni. E szavak azonban nyom nélkül hangzottak el, mert az orosz papok németül nem értenek: s röstelnek is ily komoly dolgokról gondolkodni/' 0 Eloszlattatván az országgyűlés, mint tudjuk, ezt nyomban követte a megye föloszlatása, a bizottmányok betiltása is. S jött a fegyveres provisorium az ő administratorai s kir. biztosaival, kik új nemzedékekkel boríták el a megyéket. Sárosmegyében a nagyhírű pánszláv Hlavács János administratorrá, Mármaros­ba az ungi rusznyák Adonis Dolynay Péter s Ungba Nehrebeczky Sándor Dob­ránszkynak egykori titkára, neveztettek ki kir. birtosokká. Nem kelle több; most már nagy urakkal is bírtak az oroszok, kikben a panrusszok mind megannyi messiást szemléltek. S ezen új politikai messiások meg is tettek mindent, a mit lehetett. Mert összefogdostak az országban minden kasza-kapakerülő nadrágos rusznyákot, s berakták a legzsírosabb hivatalokba. Ungban Lyachovics János lett másod alispán, Dudinszky - egy buzgó .magyarból izzó pánszlávvá változott egyéniség, főszolgabírává ; Torna Andor, ki alig pár héttel előbb tett ügyvédi vizsgát főügyésszé, - Neviczky György főszolgabíróvá, Nehrebeczky a biztos unokatestvére főjegyzővé, s ezeken kívül mintegy húsz más hivatalnokká. Soha sem látott még Ungmegye ily bőséget a rusznyák értelmiségben; de még Már-

Next

/
Thumbnails
Contents