Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

s kényszeríthessenek arra, hogy Ungmegye vidékét örökre elhagyjam. Erre nézve pedig azon cselfogással éltek, hogy mivel én az ungvári káptalannak egy pár ezer forintnyi kölcsönnel tartozom, tehát az nekem rögtön, minden időhaladék nélkül mondassék föl s birtokocskáim kótyáztassanak el. Ezen ármányról engem előre értesített Lyachovics András jelenlegi városbíró s testvére János másod alispán, végre Andrejkovics Endre sógorom. Minthogy azonban a káptalannál mégis több barátaim voltak, mint ellenségeim, ezen ármány jól eleve meghiúsult. Ezenben a panrusz programmok is egymásután jelentkeztek a lapokban s egyes brochurekban, melyekben a ruthen izgatók, habár mindannyian loyalitást s magyar hazafiságot szenvelegtek is, épen nem titkolóztak veszélyes célaikkal. Legeredetiebb mindezekben az, hogy valamennyi panrusz programmszerző, a haza integritását s a koronaegységet sérthetetlennek nyilvánító; de azért mégis külön politikai nemzetiséget követelt. Lássunk ezekből néhányat. Köztudomású dolog, hogy a február 26-diki pátens vagyis a Schmerling ministeriumának programmja mely Magyarország teljes beolvasztását a birodalomba s a magyar nemzetiségnek a többi nemzetiségek általi paralysatióját tűzte ki jelszavul, még azon gyér reményeket is lefonnyasztá a honfiszívekben, melyeket az 1860-diki october 20-dikáról szóló császári diploma keltett volt. Látván az újból fölizgatott népfajok Schmerling veszélyes törekvését, most már ők is újból mozogni kezdtek s a birodalmi kormánynál a legvakmerőbb követelésekkel léptek föl. Ismérvek előttünk a rácok, oláhok s turóc-szentmártoni követelések. Dobránszky ezenben Bécsben tartózkodott, mivel Budapesten nem érezvén magát biztonságban, Schmerling irodájában kért ideiglenes alkalmazást. Mint" afféle nyugtalan politikai zavargó, csakhamar érintkezésbe tette magát a fölvidéki oroszokkal, s hogy az oroszokra annálinkább hasson, egy német röpiratot adott ki ily cím alatt „Rede" - melyben a ruthen atyafiaknak arról értekezett, miszerint Magyarország Ausztriával örök idők óta reális unióban élt; hogy az oroszok e honban örök idők óta bírtak nemzetislgi autonómiával, külön politikai területtel s vajdasággal, s hogy ennélfogva itt az ideje mindezeket visszakövetelni. E szavak azonban nyom nélkül hangzottak el, mert az orosz papok németül nem értenek: s röstelnek is ily komoly dolgokról gondolkodni/'

0 Eloszlattatván az országgyűlés, mint tudjuk, ezt nyomban követte a megye föloszlatása, a bizottmányok betiltása is. S jött a fegyveres provisorium az ő administratorai s kir. biztosaival, kik új nemzedékekkel boríták el a megyéket. Sárosmegyében a nagyhírű pánszláv Hlavács János administratorrá, Mármarosba az ungi rusznyák Adonis Dolynay Péter s Ungba Nehrebeczky Sándor Dobránszkynak egykori titkára, neveztettek ki kir. birtosokká. Nem kelle több; most már nagy urakkal is bírtak az oroszok, kikben a panrusszok mind megannyi messiást szemléltek. S ezen új politikai messiások meg is tettek mindent, a mit lehetett. Mert összefogdostak az országban minden kasza-kapakerülő nadrágos rusznyákot, s berakták a legzsírosabb hivatalokba. Ungban Lyachovics János lett másod alispán, Dudinszky - egy buzgó .magyarból izzó pánszlávvá változott egyéniség, főszolgabírává ; Torna Andor, ki alig pár héttel előbb tett ügyvédi vizsgát főügyésszé, - Neviczky György főszolgabíróvá, Nehrebeczky a biztos unokatestvére főjegyzővé, s ezeken kívül mintegy húsz más hivatalnokká. Soha sem látott még Ungmegye ily bőséget a rusznyák értelmiségben; de még Már-