Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

maros sem, hol Dobránszky öccse lett másod alispán. A magyar s különösen a magyar érzelmű gör. kath. egyéniségekről szó sem volt; mivel amazok már bevallott elveiknél fogva sem mutattak hajlamot hivatalt vállalni, - emezeket pedig az ugorkafára jutott panruszok úgy tekintek mint bélpoklos elpártolta­kat. S mi volt ezen szándékos mellőzésnek oka? Az: hogy az egész tisztújítást orosz papok vezették, a kik egyedül csak tulajdon sarjadékaikat kívánták urak­ká tenni. Csurgovics nagyprépost házánál főzték ki a tiszti combinatiót, s Mar­kos György - szintén orosz pap fia - adta a szükséges informatiókat. így született meg - nata et fata est - Kuthenial Csak keresztneve nem volt még ezen új tartománynak; csak törvényesítése hiányzott, s az nem volt megállapítva, hogy „hercegség '-nek avagy „vajdaság"­nak neveztessék-e? Mogocs besztercei püspök, a tótok főszószólója azonban erre is utat mutatott. Mert amint ez egy népes küldöttség élén Bécsben a tótok szá­mára külön kerületet (okoliát) követelt, - Dobránszky is azonnal mozgatni kezd­te az orosz papokat, s levelek és proclamatiók által arra bírni, hogy Eperjesen s Ungvárott tartanának nemzeti congresszust, sőt bíznák meg főügynökül arra nézve, hogy a felségnél kieszközölhesse az orosz vajdaságot. A püspök Popovics Vazul, nem gondolva a tárgy politikai kényes volta s illetékességével, e fölhívás­ra csakugyan 'népes consistoriumot tart s véleményadásra hívja föl az orosz pa­pokat. Ezek december hó 12-én (1861) összegyűlnek a szavazattöbbség szerint elhatározzák: hogy nem látják szükségét annak, miszerint Dobránszky valami politikai ügynökül fölhatalmaztassék; hanem ők maguk lépést teendnek a trón­nál, mikép a nemzetiségek ügye s különösen a ruthenek kívánalmai is a legkö­zelebbi országgyűlés alkalmával a királyi propositiókban benfoglaltassanak. Ezen fölirat fogalmazására e jó urak Markó Györgyöt bízák meg. Sok rövidlátó hazafit kielégített ezen határozat. De kérdjük: mi jogcím­nél fogva vitte a püspök úr ezen tisztán politikai ügyet a szentszék elé? Másod­szor: miért nem felelt e tárgyban praesidialiter Dobránszkynak? Harmadszor: ha már csakugyan oly igaz magyar érzelmű a munkácsmegyei orosz papság; mi­ért formulázott mégis újabb kérvényt saját nemzetisége tárgyában a trónhoz. To­vábbá: ha már a fönforgó ügyet mint nemzetiségi kérdést kellett tárgyalni, miért nem hívott meg arra világiakat is? Végre: ha a munkácsi püspök csak­ugyan gör. kath. nem pedig orosz püspök, - a magyar ajkú gör. katholikusok mellőzésével, miért csupáncsak a ruthen népfaj nemzetiségi érdekében tett lé­péseket? De halljuk Dobránszkynak az orosz papokhoz intézett nevezetes legutóbbi körlevelét, melyet minden hírlap közlött, s mely mindazt, a mit eddig a pan­rusz mozgalmak politikai célzatairól mondottunk, tökéletesen igazolja: Olvasván ezen lázító sorokat, lehetetlen hogy a hályog minden magyar em­ber szeméről le ne hulljon! Dobránszky e körlevélben minden positiv jog el­törlése ellen izgat; lázít a birtokosok depossessionálására, lázít az ország föl­darabolására, a vagyonos magyarok és a latin-magyar egyház, illetőleg az egy­házi unió fölbontására! Más szegény párát 8-10 évi várfogságra ítéltek volna ily lázító tényért; Dobránszkynak mindazonáltal csak egy hajszála se hullott le, s megmaradt .nagy befolyású s szép jövedelmű helytartó-tanácsosi állomásában!

Next

/
Thumbnails
Contents