Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

tan magyar szellemű s a panrussicismus érdekében föl nem használható egyéniség, a sárosi oroszok absolut többségét meg nem nyerhette. Dobránszky megjelenése az országgyűlésen iszonyú indignatioval fogadtatott s a követek, mint a haza ellensége ellen oly lázas hangulatot tanúsítottak ellene, hogy kényszerítve lenne a magyar törvényhozás teremét többé nem látni. Ezen fölül a követigázolási tárgyalásoknál is hallatlan oly nemű vádak emeltettek ellene, melyek a panrussicismus titkos irányának Oroszország felé hajlását minden kétségen fölülhelyezték. Párthívei nevezetesen nem csak általában a magyarság s a földesurak ellen lázították a népet, hanem mikép ez az országgyűlés követigazolási jegyzőkönyvéből is látható a nép előtt azt hirdették, hogy a magyarországi ruthen népnek nincs más védnöke mint az orosz cár, ez pedig egyedül D. A-fot kívánja követté választani. , Míg ezek Sáros vármegyében történtek, hasonló szellemben, Ung- és Bereghmegyében tett körutakat Dobránszky, oda törekedvén hatni párthívei között, hogy a megindított mozgalomban öszhangzás s egyazon irány uralkodjék. Ungvárott azonban szerencsétlen órában kezdte meg működését s csaknem életébe került, hogy itt magát megmutatta. Ugyanis, alighogy híre támadt annak, miszerint Dobránszky Ungvárra jött, egy részről az általa üldözött s megbántott családok tagjai, - más részről a város lakossága lázongó zajjal rohanván szállására, követelte, hogy rögtön távozzék a városból, különben magának tulajdonítsa, ha személyét s életét veszély találandja. Ekkor ő a várba akart menekülni s ott a papnöveldéi épületbe elrejtőzni; de szándoka meghiúsult, mivel a papnövelde igazgatója megtagadta neki a szállást. Nem volt tehát más menedék, mint megszökni, hogy a nép bosszúját kikerülhesse. Két hű pápthíve Deskó János munkácsi lelkész s Boksay Mihály oroszvégi lelkész vállalták magukra a megszabadítás művét. Az első t.i. saját előfogatát adta át D-nak, a másik pedig - hatalmas markos legény levén, oltalomőr gyanánt mellé ült s mellékutakon kilopta a városból, mialatt a nép majd minden utczát elborítva, dorongokkal s fegyverekkel leste a híres pánrusz apostol távozását. Bizonyos, hogy ha kézre kerül azonnal széttépik; de ő maga látván a vihart, még Németiben sem időzött, hanem nagy sietséggel kifutott azon megyéből, hol tíz évnek előtte mindenható basa gyanánt zsarnokoskodott. Mind mondám, sikerült az oroszoknak több követet megválasztani. A második volt Markos György ungvári ügyész, s a munkácsi püspökség és káptalan ügyvéde; a harmadik Seregélyt Sándor alesperes Máramarosból, s még egy pár római kath. férfiú, kiben támaszukat reménylék. Tartozunk azonban az igazságnak, kimondani, miszerint ezen utóbbiak távol állottak minden panrussicus fondorlatoktól; sőt annyira magyar érzelműek, hogy valamint eddig hiába számítottak rajok a Dobránszky proselytái, úgy ezentúl is hiába számítanak. Kevesebb szerencsével próbálkoztak az oroszok Zemplénmegyének nagymihályi s Beregmegyének fölvidéki kerületében. Amott Bánkövy (Bovánkovics) Mihályt léptették föl, ki bár sokkal erősebb párttal bírt mint vetélytársa, megbukott mégis; mivel hívei részint erőszakosan szétverettek, részint mint újonczok a szabad választás mezején, nem tudták magukat tájékozni. Hasonló sors ért engem a jelen sorok íróját is, Beregmegye fölvidékén. Én tudniillik születésem, neveltetésem s politikai érzületemnél fogva annyira magyar vagyok ugyan, hogy oroszul vagy szlávul egy hangot sem tudok; ámde, mivel én vallási szertartásomnál fogva a keleti görög kath. egyházhoz tartozom, s mivelhogy épen itt az