Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Csorba Csaba: Bevezetés

ban, mind az idealista, mind a materialista irányzatban, az utópista szocialistákat sem kivéve. De az olvasmányok hatása sokáig nem érződött tettein. Fejlődésének állomásai szempontjából nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy Önéletrajzát teljes egészében az 1860-as években írta, vagy korábbi írásos feljegyzésekre, valami naplóra .támaszkodott-e. Erre a szöveg világos választ nem ad. De abból, hogy sok tárgyi adatra hiányosan, néha hibásan emlékszik (pl. nevekre), arra utal, hogy összefüggő, rendszeres feljegyzései nem lehettek, visszatekintésében jórészt emlékezetére hagyatkozott. Önéletrajznál különösen jelentős, hogy írója egyes cselekedeteinek magyarázatánál nem próbál egyes tényezőket visszavezetni, úgy tüntetni fel magát, hogy bizonyos tények bekövetkezését előre látta stb. Mészáros nem esett az önéletrajzírók e gyakori hibájába. Nem mentegeti magát akkor sem, mikor a „Gyülde" beli szerepéről ír (1845), de nem is akarja tettét helyesnek feltüntetni. Életének ez jelentős fordulópontja volt. Úgy tűnt, hogy a hatalomtól kapott konc, a Mosón megyei alügyészség hosszú távra meghatározza sorsát: egy báb lesz a sok közül a reakció egyik szívósan védelmezett, sokat támadott hadállásában. A legjobb lehetőség volt az elszürkülésre, az elprovincializálódásra. Irói-költői-újságírói álmok után a biztos fizetés, tartalmatlan, üres, szócsaták, vidéki középszer. Az új vízválasztó és lehetőség az 1848. március 15-i forradalmat követő időszak volt. Mészárosnak ez újra létbizonytalanságot jelentett. Az új megyebizottmány rá, mint kormánypárti tisztviselőre, nem tartott igényt. Mint annyian, akik elkötelezték magukat a reakció mellett, ő is útilaput köthetett a sarkára. Választás előtt állt: vagy a forradalom, vagy végleg a régi gazdák mellé szegődés. Mészáros, mint annyiszor, Pesten próbálkozik. Már ekkor is ez volt az igazi nagyváros, ahol mindig kínálkozott valami megélhetési lehetőség. A lelkesedés, a győzelem mámora akkor Pesten - anakronisztikus kifejezéssel élve - kissé „népfrontos" hangulatot teremtett. így magyarázható, hogy a renegátnak számító Mészárost is visszafogadták egykori társai. A régi eszméihez visszatért ifjú, mire észreveszi, már az Egyenlőség Társulat alapszabályainak kidolgozója. Ezt a szerepét egyébként az eddigi irodalom szóra sem méltatta, másokat, így a Madarászokat, emelve ki helyette is. A radikális sajtó egyik főalakjává vált. Hogy ez a hirtelen pálfordulás nem alakoskodás vagy karrierizmus volt, azt későbbi pályafutása bizonyítja. Akkor vallott elveit később sem adta fel, ez Önéletrajzából is kiderül. Ekkor, 1848 49-ben a származási meghatározók az egyéb befolyások fölé kerekedtek. Ügy tűnik, egy forradalmár pálya indul. Tisztviselő lesz újra, mivel gyenge egészségi állapota miatt katonaként nem harcolhat. A tábori történetírói kar (rokon a mai haditudósítókéval) legjelentősebb alakja. Élményeit, megfigyeléseit később részben könyv alakban fel is dolgozta, s ezek az anyagok mutatják, hogy méltó volt a bizalomra. Valóban, a bukás után is 4:5-as maradt, ezt az Önéletrajzában is hangsúlyozta, amennyire akkor lehetett. Nem hurcolták meg Világos után, ami meglepő, bár nem megmagyarázhatatlan. Anyagi okok miatt - vagyona nem volt - rákényszerült az állásvállalásra. A passzív ellenállás részese nem lehetett. Ahhoz birtok, vagy pénz kellett volna. Kényszerhelyzetben volt, más választása aligha akadhatott. Életének új szakasza kezdődött, amely szorosan kapcsolódott a kárpátukránok mozgalmaihoz. Az Önéletírás második része lényegében ennek a mozgalomnak és az ellene indított küzdelmének leírása. A Zemplén és Máramaros