Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Csorba Csaba: Bevezetés

ban, mind az idealista, mind a materialista irányzatban, az utópista szocialistá­kat sem kivéve. De az olvasmányok hatása sokáig nem érződött tettein. Fejlő­désének állomásai szempontjából nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy Ön­életrajzát teljes egészében az 1860-as években írta, vagy korábbi írásos feljegy­zésekre, valami naplóra .támaszkodott-e. Erre a szöveg világos választ nem ad. De abból, hogy sok tárgyi adatra hiányosan, néha hibásan emlékszik (pl. ne­vekre), arra utal, hogy összefüggő, rendszeres feljegyzései nem lehettek, vissza­tekintésében jórészt emlékezetére hagyatkozott. Önéletrajznál különösen je­lentős, hogy írója egyes cselekedeteinek magyarázatánál nem próbál egyes ténye­zőket visszavezetni, úgy tüntetni fel magát, hogy bizonyos tények bekövetkezését előre látta stb. Mészáros nem esett az önéletrajzírók e gyakori hibájába. Nem mentegeti magát akkor sem, mikor a „Gyülde" beli szerepéről ír (1845), de nem is akarja tettét helyesnek feltüntetni. Életének ez jelentős for­dulópontja volt. Úgy tűnt, hogy a hatalomtól kapott konc, a Mosón megyei al­ügyészség hosszú távra meghatározza sorsát: egy báb lesz a sok közül a reakció egyik szívósan védelmezett, sokat támadott hadállásában. A legjobb lehetőség volt az elszürkülésre, az elprovincializálódásra. Irói-költői-újságírói álmok után a biztos fizetés, tartalmatlan, üres, szócsaták, vidéki középszer. Az új vízvá­lasztó és lehetőség az 1848. március 15-i forradalmat követő időszak volt. Mé­szárosnak ez újra létbizonytalanságot jelentett. Az új megyebizottmány rá, mint kormánypárti tisztviselőre, nem tartott igényt. Mint annyian, akik elkötelezték magukat a reakció mellett, ő is útilaput köthetett a sarkára. Választás előtt állt: vagy a forradalom, vagy végleg a régi gazdák mellé szegődés. Mészáros, mint annyiszor, Pesten próbálkozik. Már ekkor is ez volt az igazi nagyváros, ahol mindig kínálkozott valami megélhetési lehetőség. A lelkesedés, a győzelem mámora akkor Pesten - anakronisztikus kifejezéssel élve - kissé „népfrontos" hangulatot teremtett. így magyarázható, hogy a renegátnak számító Mészárost is visszafogadták egykori társai. A régi eszméihez visszatért ifjú, mire észreveszi, már az Egyenlőség Társulat alapszabályainak kidolgozója. Ezt a szerepét egyéb­ként az eddigi irodalom szóra sem méltatta, másokat, így a Madarászokat, emelve ki helyette is. A radikális sajtó egyik főalakjává vált. Hogy ez a hirte­len pálfordulás nem alakoskodás vagy karrierizmus volt, azt későbbi pálya­futása bizonyítja. Akkor vallott elveit később sem adta fel, ez Önéletrajzából is kiderül. Ekkor, 1848 49-ben a származási meghatározók az egyéb befolyások fölé kerekedtek. Ügy tűnik, egy forradalmár pálya indul. Tisztviselő lesz újra, mivel gyenge egészségi állapota miatt katonaként nem harcolhat. A tábori tör­ténetírói kar (rokon a mai haditudósítókéval) legjelentősebb alakja. Élményeit, megfigyeléseit később részben könyv alakban fel is dolgozta, s ezek az anyagok mutatják, hogy méltó volt a bizalomra. Valóban, a bukás után is 4:5-as maradt, ezt az Önéletrajzában is hangsúlyozta, amennyire akkor lehetett. Nem hurcolták meg Világos után, ami meglepő, bár nem megmagyaráz­hatatlan. Anyagi okok miatt - vagyona nem volt - rákényszerült az állásválla­lásra. A passzív ellenállás részese nem lehetett. Ahhoz birtok, vagy pénz kellett volna. Kényszerhelyzetben volt, más választása aligha akadhatott. Életének új szakasza kezdődött, amely szorosan kapcsolódott a kárpát­ukránok mozgalmaihoz. Az Önéletírás második része lényegében ennek a moz­galomnak és az ellene indított küzdelmének leírása. A Zemplén és Máramaros

Next

/
Thumbnails
Contents