Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

kének vagy igavonó marhának tekinti, - vagy midőn a nő csak testét bocsájtja áruba a férjhezmenetelnél, de szívét, lelkét nem. Hány olyan derült agyú s főnkéit lelkű nő vagyon a világon aki tudná: hogy az élet folytonos történet, melyet férjével együtt közösen el kell viselnie, s hogy ember nem tudhatja soha, mely oldalról csap le reá a sors véletlene? A catastropha és a boldogulások jönnek mennek, mint a váratlan vendégek. Törvényök, pályájok s rendszerök kívül esik az emberen. Az erényt nem jutamazza boldogság, a tudományt és munkát elismerés, a bűnt nem bünteti boldogtalanság; s hogy az öntudatnak egy észtörvénye van, a végzetnek más; semmi összeköttetés a kettő között. Semmit sem lehet előrelátni vagy biztosítani; az öntudat egyenes út; az élet forgószél. E forgószél váratlanul borít sötét zűrt vagy kék eget az ember fejére. S egy férjet soha sem szabadna sorsáért kárhoztatni vagy dicsőítni, ha annak oka s okozata nem a saját jellemében s tetteiben rejlik. Ez az: amit ipam és nőm nem értettek. Mindezek daczára erős akarattal s azon hímes reménnyel kezdem meg új pályámat Ungvárott, hogy kitartás, józan élet s takarékosság által, mégis csak rehabilitálni fogom magamat a politikai porondon. Mielőtt azonban a várt jobb napok földerültek volna, gazdálkodáshoz kezdtem Minajban; szántottam, vetettem s építkeztem, sőt mellesleg ügyvédkedtem is. Eme foglalkozásom azonban igen keveset gyümölcsözött, mivel az osztrák kormány által ügyvédi diplomám még mindig zárolva volt, mások neve alatt pedig zsellér módjára dolgozni, nem engedte önérzetem. Tehát mintegy fél évig (i860) tanuló ifjak kosztozásával segítettem magamom, míg az alkotmányos élet rövid felébredésével, ezzel is fölhagytam. Szemléljük most közelebbről ezen alkotmányos mozgalmak tovább fejlődését. Amint az 1860-dik évi October haváról kelt cs. k. államokmány megjelent s Magyarország ősi alkotmányának s országgyűléseinek visszahelyezését az uralkodó újólag kilátásba helyezte, azonnal mozogni kezdtek a panrussicismus hősei is. Ezek most leginkább arra törekedtek, miszerint képviselőket teremtsenek a magyar országgyűlésre is, hol aztán ezen képviselők a ruthenek külön érdekei mellett valának harczolandók. A teendők sorát és irányát jelenleg is Dobránszky A. tűzte ki, a kinek tanácsa szerint mindenek előtt arra kelle törekedni, miszerint minden választó kerületben, hol a ruthenség számszerint többségben volt: vagy csak megpróbált érzületű ruthenek vagy oly egyének választassanak meg, a kik a magyarországi orosz nép érdekeiért küzdeni a rostrumon is képesek. Dobránszky jó eleve bejárván a megyéket, mindenütt conferencziázgatott, tanácsot s utasításokat adott, a minek folytán különösen Bereghmegyében s Ungban néhány pap csakugyan egész eréllyel működött is azon a megyei bizottmányokban miszerint a ruthenek részére ethnographiai alapon külön választó kerületek alakíttassanak. Beregmegyében ugyan meghiúsult minden törekvések, míg ellenben Ungban kivitték, hogy a ruthenek részére egy külön választó kerület alakíttatott (a bereznai). Mindezek daczára sikerült nekik mégis néhány követet saját testvérületük köréből megválasztani. így nevezetesen Dobránszky Adolf helytartósági tanácsost Sáros megyének zborói kerületéből Jákovics József pesti ügyvéd megbuktatásával, ki már 1848-49-ben is országgyűlési képviselő volt; de a ki, bár gör. kath. vallású s ruthen származású férfiú, mégis, mint határozot-