Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

röcskey helyett elnökké Pálffy István kincstáruradalmi igazgató nevezetetett ki. Egészben véve az egész törvényszékünk igen kitűnő egyéniségekből volt összeállítva, s mindnyájan nagyon szívélyes viszonyban éltünk egymással, kivéve Győröcskey Mihályt, ki hivatalában hanyag, s e mellett olyan tudatlan volt, hogy a referendákat másokkal volt kénytelen pénzért készíttetni. Ehez járult még az is: hogy Győröcskey M. csakhogy a maga képtelenségeit elpalástolhassa s az általunk sugalt megyei közvélemény hangos rosszallásait elnémítsa, minket minduntalan arról denuntialgatott a kormányszékeknél s a hadparancsnokságoknál, hogy mi mindnyájan rettenetes rebellis emberek vagyunk s minden órán lelkendezve várjuk Kossuth visszajövetelét. A kormányszék pár évig süket füllel hallgatta ezen gonosz lelkű föladásokat; de történt, hogy Lipcsey József akkori államügyész, a közvélemény unszolásának engedve, Győröcskeyt is bevádolta, mint tudatlan, hanyag tisztviselőt s a tisztikar botrányát. Ennek bebizonyítására az eperjesi főtörvényszék által különösen engem kívánt tanúként kihallgattatni, - s én - Győröcskey M. ellen, saját lelkiismeretemet követve, oly kemény informatioval léptem föl, hogy rövid napok múlva gyalázatosan megfosztaték ülnöki hivatalától. Sokat tett erre maga az elnök Pálffy István s Thuránszky Farkas ülnöktársam nyilatkozata is, kik velem egyhangúlag véleményeztek. Nem kelle több; a háborút Győröcskey, Dobránszky Adolffal, Békcffy nevű genscharme őrnaggyal s Kossal kő János vésztörvényszéki ülnökkel szövetkezve, minden kormányhatóságnak föladott, s addig költekezett, lótott futott, míg rajtunk fényes bosszút nem állott. Engem és Thuránszky Farkast hivatalomtól szinte fölmentettek, Pálffyt pedig kevés idő múlva nyugalomba tették. De Győröcskey bosszúszomjának még mindez kevés volt. ö erkölcsileg is meg akart fojtani, s c végből a legaljasabb rágalmakkal lépett föl ellenem. Azt híresztelte: hogy engem nem csupán politikai okok miatt folytottak meg hivatalomtól, hanem egyszersmind azért is, mivel 1850-ben mint a WeinberGrünn csődtömegének gondnoka, hűtlen kezelést követtem volna el. E hírt terjesztette ellenem Markos György ügyvéd is, ki hivatalomat már régen irigyelte, s külsőleg jó barátnak színlelte ugyan magát, de bensőleg legfeketébb lelkű irigyeim s vágytársaim közé tartozott, s ki nagyon szeretett volna ülnök lenni helyettem. Győröcskei zaklatására három ízben is vizsgálatot tétetett ellenem a fenyítő törvényszék, de mindannyiszor fölmentettem, mivel gondnoki eljárásom correctnek s tisztának találtatott. Egyébiránt, hogy lássa a világ, tudják meg jóakaróim s gyermekeim hogy valódilag mily okok miatt vesztettem én el hivatalomat, ime közlöm egész terjedelmében azon hivatalos okmányt, mi itt erkölcsi rehabilitatiomra is szükséges. így szól ez: 11 853 pr. Nagyságos csász. kir. törvényszéki elnök Úr! - A cs. kir. T: Ü: magas ministerium Mészáros Károly ungmegyei törvényszéki ülnök irányában múlt évi 1170. 1236 és 1962 számok alatt September 14-én és deczember 13-ik napjairól felterjesztett s jelenleg vissza küldött jelentésekre f. hó 3ról 16503 sz. a. leirata által az iránti határozatát bocsájtotta ki, hogy miután nevezett törvényszéki ülnök az ellene folytatott fegyelmi vizsgálatok tartalma szerint, mint az egykor ,,]övő" czím alatt megjelent hírlap dolgozó társa, oly érzel-