Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)
Önéletrajz
ri lény között, s különösen, a szegényebb néposztály anyagi jólétének gyors előmozdítása. Bazard, az ő fenséges elméletét gyakorlatilag akarta megtestesíteni s következő alapelveket állított föl: ,,A munkának a birtoktulajdontól föl kell szabadíttatnia; s minden jelenlegi birtoklást jogtalan bitorlásnak kell tartani. Az összes nemzeti vagyon, egy, az egyenlőség eszméje szerint megfelelő mód s arány szerint leszen szétosztandó. A családügyek vezetését maga az állam veszi át, mely egyszersmind megszünteti a születés utáni örökösödési jogot, s a személyes érdemtettek szerinti örökösödési jogot léptetendi életbe. Az ember ezentúl nem családja után s nem is családjáért fog örökölni; s ha valaki meghal: egyedül az állam van arra jogosítva, hogy bárkinek is hagyatékát, a legérdemesb egyéniségnek adományozhassa, - illetőleg kezelésére s haszonélvezésére bizhassa. Ezen elvek gyakorlati kivitelére következő módok szolgálnak: a társadalomban mindenki csak saját képességének mértéke szerint. A javak elosztása nem természeti szétdarabolás, hanem bankok által fog eszközöltetni; minden tartománynak, s minden községnek külön bankja leend, s az állam egy központi bank segédkezése által fogja a vagyonelosztást igazságos arányát megállapítani s ellenőrizni." Ezen egész rendszert Enfantin-nek egy újabb politikai hitvallása tetőzte be s koronázta meg, ki szintén St. Simon tanítványa volt, s ki, a keresztény hitvallás azon parancsa helyett - „sanyargasd a testet s légy önmegtartóztató", - a nők emancipációját vagyis közösségét hirdetve, azt tanította: „szenteljétek meg magatokat a munka fáradalma s a gyönyörök élve által." Fourier rendszerének alapelvei következőkben foglalvák: „Az emberi létnek legfőbb czéla: az egyetemes jólét, a boldogság, melyet természeti örök s mindenkor megújuló ösztöneink, ellenállhatlanul keresvén, csak a teljes kielégültségben találnak föl. De ezen kiclégültségre nézve a földi javak megoszlása jelenleg nagyon aránytalan s elégtelen; igazságos arányt s helyes eszközöket kell tehát behozni azok élvezhetésére nézve. Ha a francziák - úgymond - mostanában minden évi jövedelmöket egyenlően megosztanák maguk közt -, egy-egy személyre alig esnék több egy évre, mint ötven tallér. Ez nagyon kevés. Szaporítani kellvén tehát a nemzeti vagyont, társadalmunk jövendőbeli föladata abban áll: hogy keressen módokat amik által a néptömeg elegendő vagyonosságra juthasson. Ezen általános föladatot pedig a mezőgazdászati társulatoknak egy rende s szervezése által lehet megoldani, mi által a földbirtok közös vagyonná válik mindenkire nézve, s e közös vagyon közvetlen jövedelme a mindenki munkája s ipara által is fokoztatik. A mezőgazdászati társulatokat Fourier épen oly módon czélozta berendeztetni, mint St. Simon, amennyiben a magán tulajdont megszüntetvén közös, osztatlan vagyonná tett minden birtokot, s megbecsültetvén az egyesek tulajdonát, a becsérték tőkéje után járuló évenkinti kamatokban kívánta részesíttetni a polgárokat, a fizetéseket pedig az országban mindenfelé kiterjesztett bankok által eszközöltetni. A munkát phalansteriumok vagyis iparkaszárnyák által akarta Fourier rendszeresíttetni, olyképen, hogy egy-egy phalansterium 18-2000 egyént foglalatoskodtatván, a gazdálkodás és ipar minden ága, arra született s képzett egyéniségek által műveltetett munka. Mindezen rendszereknek követői, a júliusi forradalom után már kísérletet is tettek azok gyakorlati alkalmazására nézve. Nevezetesen a fourieristák Condésur-Vesgres vidékén. Baudet-Durary gazdag népképviselőtől megvásárolván egy szép uradalmat, s azon azonnal fölállítottak egy phalansteriumot. Azonban a
