Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

többségre vergődött, s a tisztújítással rendelkezett, gyakran és több helyütt oly anomáliába jött; hogy a tisztikart nem vala képes alkalmas és elegendő számú egyéniségekből kiállítani -, mivel nem volt fiatalságai Ezen átoksúly alatt bűnhődött némileg Mosony vármegye is, hol a megyei főispán s a tisztikar általában conservativ szellemű volt. De itt még egy másik körülmény is fordult elő. Mosonyban t. i. a nemesség és képzett honoratiorok száma - a jóravaló tisztviselők ezen veteményes kertje - oly csekély vala különben is, hogy ott az alkalmazható egyéniségek hiánya már századok óta nagyon érezhető volt. E megye kénytelen volt majdnem minden magasb tisztviselőit külmegyéktől kölcsönözni. Koromban az első alispán (Sőtér) szatmármegyei a másod alispán (Jankovics) tótországi ; a főjegyző (Kálóczy Miklós) győrmegyei, egy másik főszolgabíró (Tóth József) szintén győri valának. Ezekhez járult még azon körülmény is : hogy a politikai párt küzdelmek itt is napról napra fenyegetőbb alakot kezdenek venni, s a kormány érdekei, melyeknek csak kevés támogatói valának, nem kis veszélynek valának kitéve. Az ellenzék Győr- Veszprém- és Pozsony megyéből újonezozta harezosait, hogy az előhaladás elveinek diadalt biztosíthasson; a conservativ párt a „Gyülde" termeiben keresett és talált, önkénteseket. így jutottam én Mosón vármegyébe, hol eddig, nemzetségemnek egyetlen ivadéka sem volt soha. S miután a „Gyülde" ifjúságának én voltam vezére, ajánlatomra velem együtt más három tehetséges szegény legény is alkalmaztatott. És pedig: megyei első aljegyzővé: Borsody Miklós; tiszteletbeli aljegyzővé: Farkas András; esküdtté: Nagyajtai László. A főispán engem és Farkas Andrást, mint kiknek hivataluk után legkevesebb jövedelmünk volt: saját magán pénztárából (ha igaz, -) évenkint 240 ezüst forintnyi segélypénzt juttatott. Hivatalos teendőinkön kívül kötelességünk volt: a kormány politikáját s érdekeit támogatni s különösen a Győrből befészkelődött ellenzéki tagokat ellensúlyozni. Ezek a geniális lurkók különös módon másztak be Mosonmegyébe. El kell mondanom. Mosonymegyébcn két oldalról folyt be Győr. megye, a politikai dolgokra. A győri káptalan tagjai t.i. Mosonymegyébcn létező birtokuknál fogva, nagy contingenst szolgáltattak a kormány támogatására; de ezen szekrestyés emberek, nagyobbára elaggott, elvnélküli, tudománytalan s szolgalelkű férfiak valának. Az ellenzék egy „káposztáskertben" építette föl a maga erős várát. Ez így történt: Gróf Zichy Ottó, a mosonymegyci főispán mostoha testvére, Győrben egyik legtüzesb vérű vezére volt az ellenzéki ifjú pártnak, s nagyon haragudott bátyjára, amiért hogy ez kormányhivatalt vállalt. Törekvése volt; hogy most említett bátyját Mosonyban is erős ellenzék által zaklassa. így csapott át a politikai szenvedélyesség a családi viszonyok szentélyébe is. S aztán ez időben nagyon tetszettek a magyar mágnások és főnemesek néhányai önmaguknak abban, ha democratáknak s szabadelvűeknek látszottak, s a népszerűség mézes kelyhéböl ihattak. Ez a fiatal gróf tehát, egy „káposztás kertet" - mely Mosonymegyében feküdt -, győri elvtársainak ajándékozott, hogy így ezek mint közbirtokosok, Mosonymegyében is szólásszabadsággal s szavazatjoggal bírhassanak. S úgy történt. Bejártak a közgyűlésekre tisztújításokra és követválasztásokra rendesen, s nem egy ízben csináltak bajt és kellemetlenséget kormánynak