Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

és főispánnak. Egyszer történt, hogy Bruckból (határszéli város Mosonymegyében) a cs. k. vámházat, melyet oda a bécsi mindenható kormány állított, karhatalommal széthányatták. Az ellenzék győri tartalékhadához tartoztak még: Kálóczy Lajos, Lukács György, Gyapay Diencs, Kozma Antal, Prihájsz János ügyvédek; - Mosonyban pedig mintegy a derékhad vezérei: gr. Zichy Manó, Imrédy Lipót, Major Pál, gr. Viczay, néha gr. Forgács Ágoston pozsonyi kanonok, - valának. A mi conservativ táborunk nagyon gyarló lábon állott. A főispán maga volt vezérünk, jó becsületes, művelt ember, de szerencsétlen szónok; aztán Szuszics György győri kanonok; Imrédy János, Albrecht cs. k. főherczeg magyaróvári uradalmának ügyvéde, s néhány jelentéktelen falusi lelkész. Az ifjú conservativek közöl: Zichy Antal tüntette ki magát, ki akkor megyei főügyész volt, de ki nagyon szeretett kaczérkodni az ellenzéki tagokkal. Borsody Miklós megnyerő külsője, szép esze s szónoki tehetségénél fogva kitűnő szerepet játszhatott volna; de ő testestül lelkestül Kossuthista volt, s a köz politikai kérdésekben ritkán szólamlott föl. Inkább csak a toasztirozásban gyakorolta magát. Farkas András semmi rendszeres tudománnyal nem bírt; emellett irigykedő, veszekedő, s áskálódó egyéniség volt, ki a közöttünk szükségelt öszhangzást mindig zavarta. Nagyajiay semmi előadási tehetséggel sem bírt. Én tehát a mi, Pestről importált argonautaféle csapatunkban, majdnem elszigetelten állottam, mely helyhezetnek ízetlenségét annál inkább kelle éreznem, mivel, mint tudnivaló, minket a megyebeliek, mint kiknek a hivatalos alkalmazásban útjokat állottuk, s kik különben is amolyan birtoktalan jövevény kalandorokként tűntünk föl, - nem néztek barátságos szemmel. Hát engem, aki minden áron feltűnni vágytam, aki minden vitában s bizottságokban résztvettem, - hogy néztek volna? Nem mondhatnám ugyan, hogy a megyében határozott ellenségeim lettek volna, de be kell vallanom, hogy a feltűnnivágyás kívánságának bűnhődését, az az, hogy barátokat sem szereztem, nem kis mértékben tapasztaltam. Szerényebbnek kelle volna lennem, s kissé együgyűnek mutatni magamat, hogy kedves emberré válhassak. A lángésznek és tudománynak mindenki ellensége, mint a szépségnek, mely másokat árnyékba borít; - irigye mindenki, mint a gazdagságnak, mely a szegényt lealázza, megveti. Az ész és tudomány bizonyos eltitkolása, az alázkodás és ostobaság gyakran jobb ajánlólevelek a sorshoz, mint ama kevély önérzet, mely szóban és tettekben a mások hitványságát nagyon is feltünteti. Ezeket nekem senki sem mondotta; mivel mint árva, házinevelésben jóformán nem is részesültem; az élet pedig keserű tapasztalásokkal fizettette meg velem. Talán azért, mivelhogy akkor, midőn Mosonyba léptem, - e tapasztalásokon még nem mentem keresztül - okozta, hogy bizony magánügyvédkedésem is nagyon keveset hajtott be, amit okozott nagy részben az is, hogy a megyei lakosság nyelvét - a vendszlávot és németet, - szintén nem beszéltem. Egész mellékes jövedelmem tehát annyiból került ki, hogy miután a megyei főjegyző rendkívül iszákos és dologtalan egyéniség volt, titokban majdnem minden teendőit én végeztem, amiért ő nekem havonkint tíz forintot fizetett. Ily körülmények között folyt le életemből majd három év Mosonymegyébcn, mígnem az 1848-diki országos változások be nem következtek. Ekkor valamint mindenütt úgy itt is, az ellenzék ragadta magához az átalakulás mozgalmait, s a régi megyei hatóságok helyett új megyei bizottmányok alakulván, e