Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története
negyed része. Ez a tulajdonosoknak jövedelmezőség, a saját földterülettel egyáltalán nem, vagy alig rendelkező száma pedig, mint munkaalkalom kedvezőnek minősithető. 1880 után azonban mindkét községben rohamosan csökken a szőlőterület. /Lásd I. számú táblázat megfelelő rovatát!/ A. jelenleg rendelkezésünkre álló források csak a tényt állapítják meg, s nem beszélnek az esemény okáról. Valószinüsithetjük, hogy a csökkenés 1890-ig a község belterületének kiterjedése az egykori szőlőskertekre, az addigi település sürübb beépülése Az újonnan felépült lakóházaknál valószínűleg a lehető mértékig meghagyták a szőlőt, de ezek a területek a staüszükában már mint házastelkek és udvarok, s nem mint szőlők szerepeltek. A csökkenésnek azonban ez nem lehetett egyedüli oka, mert ugyanakkor a szántóterület növekedése is állandó jellegű volt, s ez a változás csak részben történt az erdőterület rovására. /Lásd I. számú táblázat megfelelő rovatait!/ Minden valószínűség szerint bekövetkezett a szőlők elöregedéséből származó pusztulása is. A nyolcvanas évek végétől, kivált 1887-től az alispáni jelentések rends zeresen foglalkoznak a filoxéra veszéllyel. A szőlőgyökér-tetü eredeti hazájából Észak-Amerikából, ahol vadonélő szőlőfajtákon élősködött, került át előbb Franciaországba, ahol a XIX. század 60-as éveiben végigpusztította a szőlőket, majd a 70-es évek közepétől hazánkban is megjelent, és másfél évüzed alatt szőlőültetvényeink kétharmadát pusztította ki. Megyénkben először /1887-ben/ a vész három településen: Kábán, Pöldesen és Püspökladányban jelentkezett. A következő évben Nádudvar szőlőiben is. 1889-ben már 180 kataszteri holdon pusztított. Ennek ellenére 1891-ig - egykori jelentések szerint - Józsa még filoxéra mentes volt. Más források azonban már ekkor arról szólnak, hogy 191 nyilas földet ajánlottak fel a felső-józsaiak dohánytermesztésre, ahonnan a szőlőjük kipusztult, s nyomoruk enyhítésére is kérték a dohánytermelés engedélyezését. Akár pusztított már Józsán, akár nem 1891-ben a filoxéra a következő években községünk szőlőtelepeit is feltéüenül elérte a vész. 1906-ban a körjegyző jelentése szerint Pelsö-Józsán már egyáltalán nincs szőlő, s 1908-ban az újratelepítés megindulása ellenére még mindég csak 6 kh-nyi van, ami az egykori 80 %-os arány helyett már csak 0,2 %-nak felel meg. /igaz közben PelsőJózsához csatolták Szentgyörgyöt 197 2 holdjával, ahol egyáltdán nem volt szőlő és ez maga is torzítja az arányt a szántóföld terület javára. De a pusztulást jól szemlélteti, hogy 257 kh helyett 1908-ra már csak 6 kh-nyi volt a szőlő területe./