Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

egykori források azt igazolják, hogy Józsán 1897 utántól, de főképpen 1904-től felgyorsul a tulajdonban bekövetkező változások száma, bár ezek jórészt öröklésből eredő változások. A válság éveiben azonban az eladások száma meghaladja az öröklések mennyiségét, de a több száz bejegyzést tartalmazó adatsor rendszerint néhány száz négyszögöles telkek tulajdonosának megváltozásáról beszél, s nem találni köztük 3 kh-nál nagyobb területű tulajdonos változásáról szóló adatot. Mindez igazolja, hogy a tulajdonviszonyok változása nem a nagybirtokok rovására történt, hanem általában a törpebirtokok további elaprózódása következik be. A részletekbe menő vizsgálat során megállapitható, hogy 1897-ben, az akkor még külön községnek számitó Alsó és Felső-Józsán 17, illetve 36 bejegyzés található a birtokviszonyok változásával kapcsolatban, de az együttesen 53 bejegyzés közül csak 1 haladta meg az 1 kh-nál nagyobb területet, ami igazolja az előző állitásainkat. A század elején kirobbant válság hatására 1904-ben azonban 114 tulajdon változás következik be /Alsó-Józsán: 41, Felső-Józsán: 73/, s ezeknek nagyobb része már eladás, 1905-ben csökken ugyan az előző évhez viszonyitva a telkek száma /Alsó-Józsa: 39, Felső-Józsa: 32, együtt 71/, de 1906—

ban újból kismértékű emelkedés tapasztalható /76/, majd némi stagnálás után a világháborút megelőző válságos évek 1911-töl újból növelik a földjüket eladni kényszerülők számát. 1911-ben 98 /Alsó-Józsán: 28, Felső-Józsán: 70/, 1912-ben 87 bejegyzés /Alsó-Józsán: 32, Felső-Józsán: 55/ és 1913—

ban újból egy ugrás következik be 111-en vesztik el tulajdonukat, s ezen belül többen vannak, akik mostmár nemcsak néhány száz négyszögölt adnak el, vagyis tulajdonuk felét—harmadát, hanem annak egészét kényszerülnek áruba bocsátani, I f Külön kérdésként érdemes vizsgálat alá venni, hogy a Józsán kialakult tulajdonviszonyokon túlmenően a termelési ágak milyen szerke zeti aránya alakult ki, ez a tényező ugyanis nem kis mértékben veendő figyelembe a lakosság megélhetésének biztosítása szempontjából. Az 1862/ 63 évi adósorozaü summariumban a két Józsa együttes határa 443 katasztrális holdnak van feltüntetve, amelyből 369 kh szőlő és csak 29 kh szántó, Uletve 34 kh rét és kert volt nyilvántartva. Százalékos arányban a határ 83,3 % volt szőlő. Az 1877-79-es évre némileg kibővülő két józsai határ együttesen 616 kh volt, s ebből a felső-józsai 320 kh-ból 257 kii, azaz 74,3 % még mindig szőlő volt. E üzenöt illetve Alsó-Józsa esetében tizenhét év eltéréssel felvett két összeirásban, ha van is jó néhány százalékos eltérés, de közös vonás bennük, hogy a határ döntő többsége szőlő volt. Felső-Józsán mindkét esetben négyötödöt meghaladó mértékben, Alsó-Józsán is, még 1897-ben is, a határnak közelítően három-