Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

20-50 50-1O0 100-200 200-500 500-1000 1000 felett J ózsa 22 339 1.300 Hajdú vm. 80.927 39.922 19.393 25.475 26.966 93.825 Érdemlegesnek látszik a józsai adatokat sok szempontból öszszehasanlitani a megyeiekkel, mert ennek segitségével több községünkbeli sajátos vonásra világithatunk rá. Igy pl. mig a megyében a 0-5 kh tulajdonnal rendelkezők száma: 26.737 fö volt, s ez a megye összes gazdaságának /38.676-nak/ 69,1 %-ának felelt meg, addig Józsán ez az arány - mint az előzőekben láttuk - 98.898 % volt. De mig a megyén belül élő törpebirtokosok a földterület 9,2 %-ával rendelkeztek, addig Józsán a 33,9 %-os arány három és félszeres eltolódást mutat a megyeihez viszonyítva. Ugyanakkor Hajdú vármegyében 11.0 29 olyan birtokost találunk, akinek 5-50 kh közötti földjük volt, s ezek a birtokosok 28,4 %-át alkották és a megye földterületének 45,2 %-ával, tehát közel felével rendelkeztek. Addig Józsán a 9 ilyen birtokos a területnek csak 3,7 %-ának volt a birtokában, ami ismételten igazolja a józsai tulajdonviszonyok eltérő voltát, s vele együtt a község társadalmi struktúrájának sajátosságát más H aj du-vármegyei községekhez viszonyítva. A kevés és a megélhetést korántsem biztosító földtulajdonból eredő nehézségeken nem változtatott azzal sem a községben lévő két 100 holdon felüli gazdaság, hogy területének legalább egy részét kishaszonbérletbe adta volna az arra rászorulóknak. Hartstein Nándor és özv. Halbrohr Adolfné földjüket ugyanis teljesen saját kezelésben müveitették, 1935-ben Józsán mindössze 91 kh-nyi terület volt bérelhető, de ezek az 50 kh alatti birtokokból voltak bérbe adva. E két birtok szilárd kézbentartása pedig lehetetlenné tette ajózsaiak számára^ hogy akár földvásárlással is változtathassanak a birtokarányokon. Jellemző a területhiányra, hogy különösen Felső-Józsán évtizedeken keresztül nem lehetett megoldani még a temető problémáját sem. Ilyen földdarabokat az amugyis kevés földdel rendelkező kisgazdáktól kellett időről-időre felvásárolni a községeknek. Ez a magyarázata annak, hogy Felső-Józsán olyan sok, de kis kiterjedésű régi temető van. Lényegében ehhez a problémához tartozik az is, hogy a község kénytelen volt a Nagyatádi földreform során a józsai nincsteleneknek juttatott földet megnyirbálni, hogy néhány évre ismét megoldhassa a temető kérdését. A birtokviszonyokban bekövetkező változásokat nyilvántartó