Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

deztetés jövedelme, a legeltetési dij, a bálok és táncmulatságok után szedhető vigalmi adó, stb. de ezeknek összege a lakosság száma miatt alacsonynak mutatkozott. Nagyobb bevételre tehetett volna szert a község a kisebb haszonvételek megváltási dijából, az un. regálé kárpótlásból^ de a kormány által történt megváltás hasznát Józsa nem kapta meg az eddigi adatok szerint. Ennek oka az, hogy 1871. előtt Debrecen város pusztái közé tartozott a település, s még az is kérdéses volt, hogy Hajdú vagy Szabolcs megyék, ill. Debrecen város rovására kellene a szükséges összeget kifizetni. Ennek tisztázását a balmazújvárosi főszolgabíró 1889. március 27-én kérte Debrecentől, amely április 1-én a községgé szervezés rendeletét megküldötte ugyan a főszolgabíró részére, de abban a községek még pusztaként szerepeltek, a pusztákat /15/ pedig a regálemegváltás nem illette meg.' ' Ujabb anyagi erőforrásokra a dohánytermesztés révén kívántak szert tenni a vállalkozó szellemű lakosok. E célból Pelső-Józsa 1891. május 10-én 96 személy nevében az elpusztult szőlő helyén dohánytermelés engedélyezését kérte. Akkor e kérés nem teljesült, a debreceni dohánybeváltó az üggyel nem foglalkozott. Mindezek folytán találó volt a felső-józsai képviselőtestület 1898. november 7-i megállapítása, hogy "a község rendkívül szegény anyagi viszonyokkal küzd, mivel lakosainak ingatlanai beltelkekből állnak és napszámból tartják fenn magukat." Emiatt sokszor kénytelen mindként község kölcsönt felvenni s adóssága kiegyenlítését ezzel biztosítani. 1900. december 16-án többek között Pelső-Józsa Hajdú megye házipénztárából kér 800 koronát " a jelenleg fentlévő tartozásai kiegyenlítésére"; az összeg kiutalásáig magánszemélytől kapott 600 korona kölcsönt. 1905. augusztus 27—én mindként község 800-800 Prt-ot kért ismét Hajdú megyétől, tekintettel az 1904. évi kedvezőtlen termelésre, ami miatt "a lakosság túlnyomó része a legnagyobb nyomornak néz elébe". E kölcsönt a lakosság között kiosztandó segélynek szánták, ugyancsak kölcsön formájában. 1906. február 15-én felvették 6,5 %-os kamatra, utána pedig a lakosok között osztották szét, de már 7 %-os kamatot számítottak. A szegénység és a földéhség érthetővé tette, hogy a lakosság önkényesen kisebb földfoglalást kezdeményezett. Alsó-Józsának 1908. március 26-1 képviselőtestületi ülésén elrendelték a területek felmérését azzal az indokkal, hogy egyesek "a község területéből önkényüleg foglaltak el, továbbá mert a község határát jelző domtí&k nincsenek meg" és a határt jelző árkon kivül két ölnyi községi terület vehető figyelembe.