Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

vos szolgálataira nem tartott igényt. 18 92. március 12-én szerződéses alapon a mikepércsi körorvost bizták meg a józsai betegek ellátásával. 1893. július 2-án a nyári idényben ideiglenes "gyermek menedékházat" állítottak fel, miután állandó óvoda fenntartására nem volt anyagi fedezetük, bár annak szükségét a képviselőtestület elvileg kimondotta. AlsóJózsa ugyanakkor szintén egy nyári idényü gyermekmenhely szervezéséről hozott határozatot. Az óvoda az egyház kezelésében ennek ellenére megalakult, de annak működésével a két község képviselőtestülete nem volt megelégedve, ezért 1897. június 27-én mindkét képviselőtestület 3-3 tagu bizottságot nevezett ki az óvodai felügyelet ellátására, azzal a megokolással, hogy a "gyermekmenedékházat nem felekezet, hanem a község tartja fenn." Az egészségügyi ellátás további fejlesztése érdekében Pelső-Józsa 1907. április 28-án járvány-kórház épitését határozta el a Vénkertben; maga az épület 6 m hosszú, 5 m széles és 3 m magas lett volna 2 szobával. Uj épület helyett azonban lakásbérlettel oldották meg a feladatot és 1907. december 19-én az e célra szolgáló helyiséget ténylegesen átvették. Nemsokára ezután önálló orvosi kör alakult ki 1890-ben, amikor Mikepércs, Alsó és Pelsö Józsa községek Mikepércs székhellyel önálló orvosi kör szervezetébe kerültek. 1908. december 17-én Pelső-Józsa egy 8 tagu egészségügyi választmányt választott, amelynek tagjai 3-3 évig látták el megbízatásukat és a 6 főből álló községi alkalmazottakon kivül 2 tagot a képviselőtestület küldött ki. Józsa lakossága ezekben az években agrárproletárokból, mezőgazdasági cselédekből, a környező városokban dolgozó üzemi munkásokból, napszámosokból, majorosokból állott. 1900-ban Alsó-Józsán 834 kereső személyből előbbiben 316, utóbbiban 778 mezőgazdasági kereső /13/ volt, a többi egyéb foglalkozásúak között oszlott meg. A kedvezőtlen kereseti viszonyok, az időszakos munkanélküliség, a politikai helyzet nehézségei a lakosságot kormányellenes állásfoglalásra hangolták. 18 95 1897 között Alsó-Józsán kimutatták a Szociáldemokrata Párt szervezkedésének kísérleteit, amelynek egy helyi csoportjával már 1906-ban találkozhattunk. 1912-ben 80 pár felső-józsai aratómunkás Hartstein Nándor /14/ birtokán berjavitast kert. ' A község lakossága ezekben az években is a korábbihoz hasonló szegény volt. A költségvetési bevételek fedezetének ugyan megvoltak a megfelelő forrásai, azok között a pótadó, a husvágási, a szeszfőzési, az ingatlanátruházási, a lakhatási engedélyek után szedett illetékek a doboltatási dijak, a mázsa, a mérleghasználat díjtételei, az apaállatfe-