Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

felméréssel gondolkodott és a körjegyzőnek már Alsó-Józsán is néhány hónappal korábban elmondott észrevételére támaszkodva Márki Lajos indítványát elvetette, sőt annak kijelentésétől sem riadt vissza, hogy még a illetményeknek államsegéllyel történő kifizetése mellett is képtelen lenne a község a jegyzőség fenntartására. A megyei törvényhatóság és az alispán nyilvánvalóan ismerték a két kisközség anyagi helyzetét, emiatt visszautasították a különválásra irányuló szándékok teljesítését. Mindkét község képviselőtestülete 1907. január 13-án tudomásul vette a megyei törvényhatósági bizottság közgyűlésének 416/1906. bkgy. sz. elutasító határozatát és ezzel az ügy néhány évig lekerült a napirendről. A község önkormányzati életét ezek a zavaró mozzanatok azonban alig befolyásolták. Menetközben különböző szabályrendeletek születtek, többek között 1887. február 27-én Alsó-Józsán, február 28-án pedig Felső-Józsán a községi kötelékbe való felvétel tárgyában, 1888. április 8-án a szervezkedésre, a hatáskörök megállapítására, az ügykezelésre vonatkozó együttes szabályrendelet, 1892. augusztus 20-án a Felső-Józsán történő vágóhíd építésére, 1895. május 12-én egy nyilas nagyságú területre terjedő faiskola alapítására, 1898. november 7.-én népkönyvtár felállítására. Az utóbbinál a képviselőtestület "a kisgazdák és gazdasági munkások" ingyenes könyvellátására utalt és egyben számított a föld müvelésügyi minisztérium anyagi támogatására. 1902. augusztus 31-én határozatot hoztak a telekkönyvi állapot végleges rendbehozataláról, mivel ezt a korábbi években nem sikerült megoldani. 1906. március 8-án egy két ágyas ápolószoba és a hozzátartozó felszerelés kialakításáról intézkedtek, de ez a szándék nem valósult meg, mert a község tulajdonából Alsó-Józsán kellett volna kiszakítani egy 275 : : -öles telket. A gazdasági fejlődést fékezte a kereskedelmi utak elzárása, s azok között az a körülmény, hogy Alsó-Józsa lakosai a hajduhadházi piacot nehezen látogathatták, miután Debrecen város a monostori erdő kövesutjait elzárta. 1907. április 11-én maga a felső-józsai képviselőtestület kérte az útelzárás feloldását, Debrecen azonban ehhez nem járult hozzá. Gondot fordítottak az egészségügyi ellátás legalább minimális feltételeinek biztosítására. Ezek sorában Felső-Józsa képviselőtestülete 1890. május 15-én tiltakozott az ellen, hogy a Hajdúböszörményben létesítendő kórház átalakítási és fenntartási költségeihez a lakosság hozzájáruljon. Saját orvosi ellátást kivánt és a hajdúböszörményi járási or-