Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

hogy aratási cséplési munkálatok nélkül maradtak száma: Balmazújvároson 400-600, Mikepércsen 50-65, Hajdusámsonban 250-300, . . . Alsó-J ózsán 400, Eelső-J ózsán 500, Hajdudorogon 1000, Tégláson 20. Sőt, a 30-as /14/ evekben ilyen céllal még a messze Baranya megyébe is elvándoroltak. ' A munkakeresőkről irja Nagy Jánosné Józsáról szóló müvében: Terménypiac Debrecen közelsége miatt nem, de emberpiac az kialakult. "Vasárnaponként a "Hangya" szövetkezet előtt fekete embertömeg ácsorgott és várták, hogy megfogadják őket summásnak vagy részes aratónak ... A környékbeli gazdák is megjelentek a "Hangya" előtt és nyélbeütötték a szerződést, amit az akkori községházán készítettek el... Akiknek nem sikerült szerződést kötni, azok éjjel 2 órakor fogták a sovány tarisznyát és megindultak az országúton, gyalog Debrecenbe, beszólva a kertes házakhoz, hogy nincs-e valami munka, favágás, permetezés. Ha ez nem sikerült, akkor . . . indulhattak vissza vagy elmehettek még szerencsét próbálni a debreceni emberpiacra." Akiknek sikerült még otthon elszerződniük részesaratásra, kukorica vagy répakapálásra, azokért már vasárnap délután előálltak az urasági vendégoidalas szekerek, s vitték őket a birkahodályok, dohánypajták napszámos szállásra használt világába, az urasági földekre, az embert, szerszámot, "gúnyát" nyüvő munkába. A munkaalkalom gyakori hiánya mellett a létbizonytalanságnak egy másik forrása is volt, a hullámzó alkalmaztatás. A keresethez jutók rendszerint csak egy-egy kampánymunka idejére jutottak keresethez. Pl. szőlőnyitás, kapálás, aratás, betakarítás. E feladat teljesítése után kezdődött a hajsza az ujabb kereseü lehetőségért. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a fejleüen helyi ipar, főleg a gyáripar teljes hiánya miatt képtelen volt érdemben enyhíteni a munkanélküliségen. Mindebből következik, hogy a munkaalkalmat keresők szemmel tartottak minden kis kenyérkereseti lehetőséget, s elkeseredetten reagáltak, ha azt veszélyben látták, /I/. a mozgalomról szóló részt!/ Ujabb kérdésként vetődik fel, hogy ha egy dolgozó munkához jutott, mennyi volt a

keresete. A mult század 80-as éveitől a századfordulóig egy férfi munkás ellátás nélküli napszám bére 30-85 krajcár, a mezőgazdasági munkák dandárja idején, júliusban 65 krajcártól 2 forintig. A mezei napszám 1891. januárjában ellátás nélkül férfinél 50, nőnél 30, gyermeknél 26 krajcár. Joggal Írhatta az alispán 1889-ben "... munkás-