Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

kézben hiány nem volt, a napszámbérek mérsékeltek voltak." 1930-ban a szőlő napszám 1,50-2-P volt. Az éves cselédek bére 1933 és 1940 között igy alakult: készpénz termény 16 q tüzelő és egyéb konvenciós föld állattartás Együtt érték 314,- P 373,- P 564,-P 1933-ban 1936-ban 1940-ben 40,- P 40,- P 60,- P 144,- " 208,- " 272,- " 60,- " 60,- " 112,- " 40,- " 35,- " 70,- " 30,- " 30,- " 50,- » ,

16

, A gazdasági cselédek száma a szentgyörgypusztai részen 20-40 /családtagjaikkal együtt 150-300 lélek/, akiknek "látástól vakulásig" kellett dolgozniuk. Keresetük legnagyobb részét a termény adta, amelyet nagyszámú családukkal jórészt feléltek, igy pénzhez alig jutottak. Bérüket a lehető legalacsonyabb szinten tartották, s az általuk bemutatott évi kereseti érték növekedés is a gazdasági válság alatti 9,-P-ös búzaárról, a terményárának 17-P-re emelkedéséből állt. S a látszólagos több mint 200,-P—ös béremelkedés a valóságban jóval kevesebb volt. Jellemző, hogy ha valamelyes munkaerőkereslet jelentkezett a válságok után, vagy a háborús konjunktúra idején, s a bérek emelkedtek volna, akkor maga az állam sietett a munkáltatók segítségére. Erre már a mult század végéről is idézhetjük példának a hírhedt 1898-as rabszolgatörvényt, de ilyen irányú segítségnek minősíthetők a második világháború alatt sorra megjelenő bérrendeletek. 194 2-ben elrendelik a munkakötelezettséget. Minden mezőgazdasági munkásnak, elzárás terhe mellett, kötelezővé teszik, hogy a gazdáknál elszerződjön. Igy biztosították a konjunktúra idején is a munkaerőt. 1943-ban további támogatást adott az állam az uralkodó osztály tagjainak: " . . . az éves gazdasági cseléd vagy dohánykertész köteles 1943-44-re ugyanott elszerződni, ahol 1942-1943-ban dolgozott." Ezzel a rendszer lehetetlenné tette azt a "szabad munkavállalást", amit pedig olyannyira hirdetett - elhárítva magáról a felelősséget - a válságokkal terhelt időben. Igy ütötte el maga az állam a dolgozókat az oly ritkán jelentkező jobb munkaalkalomtól, de mint az alábbiakban látni fogjuk a jobb kereseti lehetőségtől is. 1943-ban maximálták a mezőgazdasági nap számbérek et 4,32-5,40 pengőben, az órabért 40-41 fillérben, a summás havi bérét 2