Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története
kimutatásban, amiből következik, hogy a megye nagyobb részében még ilyen méretű létesítmények sem voltak. Sajnálatosan meg kell állapitanunk a rendelkezésünkre álló forrásokból azt is, hogy a kapitalista ipari fejlettség szempontjából elmaradott megyén belül is Józsa az utolsó helyek egyikét foglalta el. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy községünk nem kapott támogatást állami tulajdont képező üzem idetelepítésének formájában, mint történt ez Hajdudorogon 188 5-ben, a dohánybeváltó léte... . . /45/ site s evei. ' ' Magyarországon az 1872. évi VIII. tc. oszlatta fel a céheket, s ezzel megnyitotta az utat a kis- és kézmüvesiparban is a tőkés gazdálkodás szabadabb érvényesülése előtt. Ez a törvény azonban - sok más korabeli intézkedéshez hasonlóan - felemás megoldást juttatott érvényre. Megszüntette ugyan a feudalizmusra jellemző céheket, s azok helyett uj szervezeti formát hozott létre; az ipartársulatot. Ez utóbbiak azonban szükreszabott hatáskörrel rendelkeztek, de ha bizonyos vonatkozásban szét is feszitették a céhek keretét, más esetekben számos vonást átvettek és őriztek meg abból. Az ipartársulat önkéntes alapon szerveződött, és nem is rendelkezett - a céhektől eltérően - hatósági jogkörrel, igy az iparosok jelentős része nem lépett be az uj szervezetbe. A kevés számú' józsai iparos nem is hozta létre saját társulatát. Amikor pedig az 1884-es ipartestületí törvény alapján megszületett a "Debrecen és Vidéke Ipartestülete" Vámospércs, Mikepércs iparosaihoz hasonlóan a józsaiak is ennek a szervezetnek lettek tagjai. Az ipartestület a társulatnál magasabb fokú szer/47 / vezet volt, mert mar első fokú iparhatósagi jogkörrel is rendelkezett. ' ' Sajnálatosan azonban ebbe a szervezetbe se lépett be minden józsai iparos, ezért az Ipartestület nyilvántartásai nem adnak teljes képet községünk kis és kézmű iparáról. Ha összehasonlítjuk a népszámlálási statiszükák adataiból összeállított VIII. számú táblázatunk adatsorát az ipartestületi nyilvántartásokból eredő IX. számú táblázat megfelelő rovataival, szembetűnő, hogy a népszámlálások alkalmával jóval többen vallották magukat ipari keresőnek, mint ahány iparost a testület nyilvántartott. Igy a továbbiakban a község iparosodottságát a népszámlálási adatok alapján fogjuk mérni, ugyanakkor a testület nyilvántartását - ez előbb emiitett hiányossága ellenére is - alkalmasnak tartjuk arra, hogy tájékoztató jelleggel segítsen nekünk településünk iparosainak szakmák szerinti megoszlásának megismerésében, támpontot adjanak nekünk a józsai ipar struktúrájának vizsgálatához. Z 48 / Szembeszökő pl. a két táblázat 1920-as adata-
