Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

it összehasonlítva, hogy általában a magukat iparosnak valló keresőknek csak fele volt ipartestületi tag- A. VIII. számú táblázatunk adatsorát áttekintve megáüapithatjuk, hogy a századfordulón községünk 1184 kereső korú lakosa közül csak 35 foglalkozott iparral, ami a fenü adat százalékában kifejezve 2,96 %-nak felel meg, s ez rendkívül alacsony érték. Érdekességként állapithatjuk meg azt is, hogy Alsó-Józsán aránylag több volt az iparos, mert ott a 350 keresőből 16 vallotta magát az 1900-as népszámláláskor iparosnak, ami 4,5 %-os érték, mig Pelsö-Józsán abszolút számukban ugyan több volt az ipari kereső /19/, de az ottani 834 dolgozóhoz mérve ez csak 2,27 százalék. A községi témánk szempontjából való fejletüenségét a szakmák szerinü megoszlás is megvilágítja. Jellemző például, hogy 1900-ban településünkön néhány alapvető szakma: pl asztalos, bádogos, borbély, pék egyáltalán nem létezett. Ugyanakkor Alsó-Józsán nem volt lakatos, szabó és malmos sem, Pelsö-Józsán pedig hiányzott a cipész-csizmadia szakma. Mind ez igazolni látszik azon állításunkat, hogy a közeli Debrecen és Hajdúböszörmény aránylag fejlettebb ipara korlátozólag hatott községünk iparának, de azon belül is a strukturális felépitettségnek /szakmák/ szempontjából. Sajátos józsai vonásként figyelhetünk fel arra, hogy 35 ipari foglalkozásúnak közel negyede /22,83 %j volt vendéglős. /L. X. számú / 49 / táblázat/. ' ' Az egykorú források arra is rámutatnak, hogy Alsó-Józsán 11, Pelső-J ózsán 10 mester dolgozott segéderő nélkül. Öt műhelyben pedig csak 1 segítő családtagot vagy segédmunkást alkalmaztak, egy iparosnál volt 2, és szintén egy iparosnál 3 segéderő. Ez azt jelenü, hogy a 21 önálló mester a 6 segitő családtagon felül 8 segédmunkást és 1 szolgát dolgoztatott, az egy műhelyre eső segéderő családtagokat is számítva 0,7 azok nélkül, csak az idegen segéderőt véve figyelembe 0,4. Ezek a számok a józsai iparosok műhelyének kicsinységére utalnak. Érdekesség az is, hogy a józsai iparosok ekkor egyetlen tanoncot sem alkalmaztak, és a "segéderőnek'' nevezettek jórészt nem rendelkeztek segédi képesítéssel, /51 / hanem inkább segédmunkások voltak. ' ' A század első évtizede általában nem kedvezett a kisiparosoknak. Számuk az 1903-ban már érezhető és 1906-ra kiteljesedő gazdasági világválság hatására általában megyeszerte csökkent. De ugyanebbe az irányba hatott 1907-től az állam által