Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

2. IPAR, KERESKEDELEM Józsa gazdaságtörténetének vizsgálatát semmi esetre sem hajthatjuk végre a környezettől elszigetelten, abból kiragadva. Ez a megállapitás különösen helytálló az ipar, kereskedelem és a közlekedés vizsgálata során. Ezért szükségesnek Ítéljük a konkrét józsai helyzet bemutatása előtt, ha csak fő vonalaiban is, de szólni az országos és a megyei viszonyokról, amelyek a legtöbb vonatkozásban alapvetően meghatározták a községünkben kialakulható gazdasági szituációt. E bevezetőnk során említésre kerülő történelmi, társadalmi, földrajzi tényezők - a maguk gazdasági alapjaikkal együtt - ugyanis meghatározó erővé váltak, s jelentős mértékben közrejátszottak abban, hogy a település gazdasági élete sok ellentmondással terhelten alakult. Józsa iparára, kereskedelmére is gáüólag hatottak azok a faktorok, amelyek általában országosan jelentkeztek, s e tágabb méretben is kedvezőUenül befolyásolták a termelő és a szolgáltató tevékenységet. A gátló tényezők közül elsődlegesen figyelembe kell vennünk az egész magyar gazdasági élet gyengeségét, elmaradottságát. Vizsgált időszakunk az 187 2 utáni, ami hazánkban mér feltétlenül a kapitalizmus korának minősíthető, de sajátos magyar viszonyokkal átszőve. E korszak nyitányát 1848-val, méginkább 1867-vel szoktuk dátumoznl. S hozzá, a kapitaüzmushoz, gondolatunkban mindig füstölgő és magasra nyúló gyárkémények, több száz és ezres munkástömegeket foglalkoztató üzemek képei kapcsolódnak. Józsán egyetlen üyen nagyságrendű, de még 20-30 munkást, de akár csak 15 munkást foglalkoztató gyáripar jellegű üzem sem jött létre. Ha e hiány okát kutatjuk, a miértre csakis az előbb már emiitett tényezők legalább vázlatos ismertetésével adhatjuk meg válaszunkat. Magyarországon a XIX. század elejétől egyre inkább érezhetővé vált, hogy a fennálló termelési viszonyok, s ezen belül is elsősorban a feudális tulajdonviszonyok gátolják a termelőerők fejlődését, az előrehaladást. Ennek ellenére sem a két és fél évtizedig elhúzódó reformkor, de az 1848-49-es forradalom sem oldotta meg gyökeresen az ellentmondást. Kétségtelen ugyan, megtörtént a jobbágyfelszabadítás, de a kérdést "felülről", s nem forradalmi uton oldották meg, s ennek következménye lett; Magyarországon fentmaradt és megszilárdult a feudális jellegű földbirtok tulajdon, a víolt uralkodó osztályok /nagy- és középbirtokosok/ ha-