Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

telmának gazdasági alapja. A. kizsákmányoltak, a volt jobbágyok nagyobb része, a zsellérség /teleknélküli jobbágyok/ már eleve nem jutott földtulajdonhoz, A XIX. század folyamán, - különösen annak utolsó negyedére - bekövetkezett és krónikussá vált mezőgazdasági válság eredményeként a földhözjuttatottak közül is sokan elvesztették tulajdonukat, vagy az öröklés miatt a parcellák szétaprózódtak. Mindennek hatására a század utóisó évtizedére három millióra duzzadt az ország agrárproletáriátusának szama. A nincsteleneknek ez az óriási tömege /kivált ha hozzászámítjuk a városok proletariátusának jelentős részét is,/ alig jelentkezett a piacon mint vásárló erő, ez korlátozta az értékesítés lehetőségét, végkövetkez— menyében leszűkítette az iparcikkeknek eladásra való termelését, lelassította hazánkban a gyáripari jellegű kapitalizmus fejlődését. Az értékesítési lehetőségen, a vásárlóerőn kivül az iparosítás másik alapfeltétele a tőke. Magyarország azonban gazdasági elmaradottságából eredően nem rendelkezett a kellő mértékű iparosítási program végrehajtásához szükséges tőkével. A tőke felhalmozásnak hosszú időn keresztül lényegében két utja volt járható. Egyrészt a fejlettebb osztrák ipar áruinak közvetítése az ország lakosságához, tehát a kereskedői haszon formájában, a kereskedelemben. Másrészt a magyar mezőgazdasági terményeknek az ausztriai piacokon való eladásából. Ez utóbbi .esetben az akkumulálódó tőke a terménykereskedőkhöz vagy a terményfelesleggel rendelkező birtokosok, bérlők tulajdonába került. Mindkét esetben - s ez volt az általános, amely alól kevés volt a kivétel - iparon kivüli tőkefelhalmozásról beszélhetünk, s ez ujabb fázis lemaradást idézett elő a magyar kapitalista ipar fejlődésében, ujabb évek, sőt évtizedek teltek el, mig a tőke megkezdte gyorsuló átáramlását az iparba. Ráadásul az osztrák gazdasági élet fejlettsége maga is akadályozó tényezőként hatott a tőke magyarországi felhalmozása, de általában az ipar fejlődés területén is. E tényezők közül csak néhányat említve: hazánknak az erősebb vetélytárssal szemben passzív volt a valuta mérlege. A befektetett idegen, s közte az osztrák tőke, - jelentős szivó hatást gyakorolt gazdasági életünkre. A nehezen, s gyakran tőke hiánynyal, kellő piaci ismeretek nélkül létrejött magyar üzemeknek a tapasztalt és erősebb osztrák gyárakkal kellett felvenniük a versenyt. Az idegen abszolutizmus /főképpen a kiegyezésig/ vámpolitikájával^ szipolyozó adórendszerével csak fokozta a nehézségeket. Ugyanakkor az országon belüli politikai életben megmaradt a nagybirtok döntő szerepe, s ezt felhasználta eddigi gazdasági pozícióinak