Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”

is megállapítható, hogy nem vettek tudomást a Csukáknak a nánási levéltárban őrzött nemesi okleveléről.'" A tanács rosszakarata és a bíróság részrehajlása miatt kellett a büntetését letöltenie. Népszerűségére jellemző, hogy egy tanú sem vallott ellene, bármenynyire is szükségük lett volna ilyen vallomásra, „akiknek a tekintetén tiport" Csuka. A XIX. század elején mindenfelé igen rosszak voltak a börtönviszonyok, különösen azok a börtönök, amelyekbe a Csukához hasonló elítéltek is voltak. Ez a magyarázata, hogy a rabság alatt egészsége megromlott, sokat betegeskedett az 55-56 éves ember. Fel kellett hagynia az országjárással. A hatóság szemében azonban továbbra is gyanús ember maradt. Mindig szemmel kísérték, számontartották kik jártak hozzá és fiához. Erről tanúskodnak a nánási városi jegyzőkönyvben található ilyen tárgyú feljegyzések. A polgáriakkal kiszabadulása után is lehettek kapcsolatai. Titokban felkereshették, tanácsot kérhettek tőle. Erre lehet következtetni egy 1836. január 15-i feljegyzésből. Ebben az áll, hogy Csuka Sámuel személyesen jelent meg a nánási magisztrátus előtt, s tiltakozott az ellen, hogy a jelzett napra virradó éjjel a városcselédek és éjjeli őrök nemesi házát meglepték, és az általa befogadott idegen utast a városházára akarták hurcolni. Mikor Miklós nevű fia az erőszaknak és a nemesi házat ért jogtalanságnak ellentállott, elhurcolták, a városi börtönbe zárták és 14 órán át fogva tartották. Ezért a méltatlanságért elégtételt kért, s követelte, hogy vendégét is engedjék szabadon. Mint várható, a tanács a szóbeli panaszra azonnal megadta az írásbeli választ: ,,A panaszolkodó fia okot és alkalmatosságot a maga öncselekedete által szolgáltatván, esetét szenvedni tartozik."^ A feudalizmusnak ebben az utolsó szakaszában az uralkodó osztály minden eszközt megragadott, hogy a hatalom birtokában maradhasson. Csuka Sámuel nézetei ugyan eléggé zavarosak voltak, s nem mindenben haladóak. A hajdúszabadság visszaszerzésére való törekvés nem több, mint útkeresés a feudális kötöttségekből való kiszabadulásra. Nem ez volt ekkor már a legradikálisabb út. Törekvései azonban mégis gyengítették a feudalizmust. A polgári parasztlakosság „lázasztásá"-val felvilágosító munkát végzett, az osztályöntudatot növelte, osztályharcra is buzdított. A parasztság egyre világosabban látta osztályhelyzetét, s azt is, hogy a felszabadulás egyetlen útja hazánkban is a forradalom, mely 1848-ban be is következett. Ezt már Csuka Sámuel nem érte meg. De az idevezető utat, mint az antifeudális mozgalmak egyszerű katonája, meggyorsította. 1840. október 24-én fejezte be életét Hajdúnánáson. A nánási ref. egyház halotti anyakönyvében Csukath Sámuelnek jegyezték be nevét, s a halál okául a „sinlődés"-t. 37 Herpay Gábor-. Nemes családok Hajdú vármegyében. (Debrecen, 1926), 126. Címeres nemeslevelet nyert a család II. Ferdinándtól is 1635. márc. 14-én István és fiai : György, Mátyás és Miklós. Az armális Herpay szerint Hajdúnánás levéltárában az 1791. évi fasc. 1. No. 142. alatt található. (Most nincs ott.) Herpay közli a leszármazást. 38 HBL Hajdúnánási 1836. évi városi jegyzőkönyvben 286. sz. határozat. 39 Csuka nevét a nánási városi jegyzőkönyvek 1838-tól Nemes Csukath Sámuelnek írják. 1848-ban ismét kétségbe vonják Nánáson a nemességüket, de az ügyet már nem folytatták le a megváltozott viszonyok következtében. A Csuka Sámuel és családjának leszármazói ma is nagy számmal élnek a Hajdúságban.