Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”
lott ekkor 49 éves, s a legnagyobb sérelmének azt tartotta, hogy kiesett mind az armálista, mind a hajdúnemesek sérieséből. Tagadta, hogy részt vett volna a nánási tisztújítás alkalmával keletkezett zendülésben, mikor többi közt Horváth Pétert, az új városhadnagyot is kihúzták hajánál fogva a városházáról. Tagadta, hogy a tüntetők közt lett volna, mert ugyanakkor Budán járt nemességigazolási pere ügyében. Nem tagadja, hogy többször is megfordult Szoboszlón, de ezt is a maga peres ügyében tette. Azért járt ott, hogy megtudja, „mi móddal birja Szoboszló városa Sziget nevü pusztát, mely a Csukath familliát illeti". Somogyi Mihálynál szállt meg, akitől aztán megtudta, hogy Szigetet a szoboszlóiak a hajdútelkek alapján birtokolták. Mint vallotta, Dóróval csak köszönőviszonyban volt, tagadta, hogy kapcsolatban lett volna a szoboszlai felkelőkkel. Erre a válaszára a kihallgatóktól a következő figyelmeztetést kapta : „Jobb, ha megmondja kend igazán és egyenesen a dolgot, mert lesznek Tanuk, akik szemébe fogják Kendnek mondani, hogy kendet sokat látták Szoboszlón az odavaló nyughatatlan lakosok társaságokban." Csuka azonban azt is tagadta, hogy Pálffy királyi biztossal tárgyalt volna. A védelem több vallomás alapján kérte felmentését. 32 A bíróság nem adott hitelt Csuka védelmének, sőt a Dóró-per 95. oldalán az újabb rangsorolás szerint az ítéletben már 34. rendbeli vádlottként, ill. elítéltként szerepel. Egy esztendei rabságra és negyedévenként 25-25 pálcaütésre ítélték el Hódos Péter és Varga Demeter nevü nánási társaival együtt, mert az indokolás szerint „több rendbeli erőszakoskodásokat követtek el, mind a Városi Elöljáróság, mind a Kerületi Tisztség, mind a T. Kir. Biztosság tekintetén tiporván, s az egész Kerület minden Városában virágzott csendességet fenekestől felforgatni nem irtóztak." Az ítéletet 1828 Szent Mihály hava 23. napján hirdették ki a Helytartótanács rendeletére, s azt „a mentő Tiszti Ügyész megfelebezte". Az újrafelvétel 1831. szeptember 13-án történt meg. Csuka érdekében június 20-án hallgatták ki a nánási és polgári tanúkat annak az igazolására, hogy a tisztújításkor nem volt Nánáson. A tanúk igazolták, hogy a tisztújítás előtt fi héttel indult el Budára ügyes-bajos dolgainak intézésére, s onnan a tisztújítás után érkezett vissza. Budára menet Polgáron szállott meg éjszakázni és visszajövet is. A tanúk szerint Szabó Ádám nevű polgári lakos is vele ment, akit Pallagi András és Máji György polgári tanúk a „mi emberünknek" mondtak.''"'' Nyilvánvaló, hogy ezen az útján a polgáriak ügyében is igyekezett eljárni. E vallomások ellenére is egyévi börtönbüntetésre és negyedévenként 2525 pálcaütésre ítélték, amit Csuka megfellebbezett. 34 Fellebbezésére rövid volt a válasz, amely 1832. május 25-én kelt: „Alkalmaztassa magát a folyamodó az ellene kiszabott ítélethez. A periratok közt található egy Királyi Kamarától a „Nemes Csukath Sámuel" részére címzett levél is, melyben arról értesítették Csukát, hogy Csukath Péter és Lénárd jogán nemességi birtokpert joga van folytatni.' 11 ' Valószínű, hogy e levéllel nemességét óhajtotta igazolni, hogy a negyedévenként kiszabott botbüntetést elkerülje. A nánási tanács nyilvánvaló rosszindulata abból 32 Uo. Alapokmány 81. oldal, 33 HBL Hajdúker. ir. 1832. évi fasc. 2. No. 69. 34 Uo. 35 Uo. a mellékletek közt. 36 HBL Hajdúker. jkv. 1823. évi 489. határozat, a 376. oldalon.
