Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”
1820 áprilisában Csuka újra járt Polgáron, ahol költségei fejében 30 forintot vett fel, s újabb tanácsokkal látta el a polgáriakat. E ténykedése az egri káptalan tudomására jutott. A káptalan dékánja azonnal intézkedett, hogy a megmozdulást még csírájában elfojtsák. Értesítette Szabolcs vármegye alispánját, Dési Mihályt a történtekről. Az alispán már május 1-én gyűlölettől lobogó levélben keresi fel a Hajdúkerület főkapitányát, s a többi közt a következőket írja: „ . . . Csukás Sámuel íellázasztotta a Polgári értetlen lakosokat... a Leleszi Levelestárból kiváltott némelly Leveleknek balmagyárazásával annyira elcsábította, hogy Polgár valóságos Hajdú város, és azt az Egri Káptalan csak három ezer forintokban bírja zálogul, melyeket haj dus or sokban onnan fel kölcsönöztek, és az előtt Száz egynehány Esztendőkkel meg nem fizethettek . . . ezen csábító és lázasztó magyarázatok már világos zendülést, és a nép allyasabb részének az Elöljárói iránt támadó engedetlenséget is mutogatta." 1 " A továbbiakban megtudjuk, hogy az alispán illetékes szolgabíráját is kiküldte Polgárra az ügy kivizsgálására, s kérte a kerületi főkapitányt, hogy hasonló lépést tegyen Csuka Sámuellel kapcsolatban is. Désy alispán május 10-i keltezésű levelében már köszönetét fejezi ki a főkapitánynak Csuka letartóztatása miatt: „A Lázasztó Csukás Sámuel lefogattatása igen jól esett." n Ugyanebben a levélben kéri, hogy a Hajdúkerület azokat a polgári lakosokat is zárassa le, akik Csukát a börtönében felkeresik. Megtudjuk e levélből azt is, hogy a polgáriak a Csuka javaslatára Pipó Mihályt, a böszörményi elégedetlenek vezérét is felkeresték, s az is mutatott a polgáriaknak olyan okmányokat, melyeknek hasznát vehették volna a tervezett perükben. Csuka Sámuel nem nyugodott bele letartóztatásába. Sajátkezűleg írt levelében kéri szabadon bocsátását, s egyben azoknak az okleveleknek a visszaadását is, melyeket lakásáról erőszakkal elkoboztatott a főkapitány. Levelét így írja: „Csuka vagy Csukát Mihály fia Sámuel." 12 - 1820. június 29-i keltezésű levelében is sürgeti szabadon bocsátását. A levél hátlapján sógorának, Fekete Istvánnak a nyilatkozata olvasható, melyben kezességet vállal sógoráért. 13 A polgáriak sem hagyták cserben Csukát. A kerületnek küldött levelükben kérik, hogy engedjék szabadon, mivel „mi Polgár várossában lecsendesedtünk, és mindenben békességben vagyunk" ... s ezért „tovább ne szenveggyen." Csukát kiengedték, de lázításért eljárást indítottak ellene. Az alispán 1821ben 17 iratot küldött a Hajdúkerületnek a polgáriak fellazításával kapcsolatos kihallgatásokról." Csohány László, a kerület ügyésze ezek alapján készítette el Csuka ellen a vádiratot, ami egyéb iratokból állapítható meg, 6 hónapi börtönbüntetés kiszabását kérte, s ennyiben szabta ki büntetését is az ítélet. Sajnos, sem a 17 kihallgatási jegyzőkönyv, sem a vádirat, sem az ítélet nem volt feltalálható sem a helytartótanácsi, sem a hajdúkerületi levéltár anyagában, csak az egyik Helytartótanácshoz írott panaszleveléből állapíthatjuk meg a fentieket. Csuka nem nyugodott bele az ítéletbe. Elbujdosott a börtönbüntetése elől, s a Helytartótanácstól remélt segítséget mind a lázítási, mind nemesi igazolási perében. 10 HBL Hajdúker. ir. 1820. évi fasc. II. No. 10. 11-13. A 10. sz. alatti iratok mellékletei. 14 HBL Hajdúkerületí 1821. évi jegyzőkönyv 342. old. 103. sz. határozat.
