Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”
Már előzőleg meg a nánási tanácstól 1822. január 10-én, annak a bizonyítását kérte, hogy ők Csukath Lénárt leszármazottai, s e kérelmét, mint a Csukanemzetség teljhatalmú megbízottja (plenipotentiáriusa) írja alá. A tanács kérelmét elutasította azzal a nyilvánvalóan rosszindulatú megállapítással, hogy őket a városban Kovács családnéven ismerték, és a sok Kovács családtól való megkülönböztetésül Akasztott Kovácsoknak nevezték. Ez teljesen alaptalan megállapítás volt a tanács részéről, mert a Csukák neve sok évtizeden át évente is sokszor előfordult, de egyetlenegyszer sem említették őket Akasztott Kovács néven. Egynehány alkalommal azonban valóban szerepeltek az összeírásokban, mint Csuka Kovácsok. Csuka Sámuel bujdosása közben, 1822. május 4-én azzal a kérelemmel fordult a Helytartótanácshoz, hogy az részére salvus conductust (menlevelet) adjon ki. Elpanaszolta, hogy 3 hónapig ültették börtönben, s újólag is 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1,1 Kérelmére a Helytartótanács bekérte a Csuka-perre vonatkozó összes okmányokat, s ugyanakkor kérte a kerület véleményét is Csukáról. Csohány László ügyész a legsötétebb színben festette le a ,,lázasztó"-t vonatkozó felterjesztésében. Kétségbe vonta nemesi származását, méltatlannak ítélte a salvus conductus elnyerésére, sőt büntetésének jóváhagyását kérte. 10 Az iratokból úgy tűnik, hogy mégis kapott volna salvus conductust, de azt nem kézbesítették ki számára. A kerületi főkapitányhoz küldött egyik levelében a leghatározottabban követelte, hogy a Hódos Péter által a hadházi postáról hozott salvus conductust adják ki számára, s az abban foglaltak szerint járjanak el, „mert egy Város Kereskedéséért örökös pusztulásra nem juthat egy ember". írja továbbá, hogy a polgáriak is tudnak e levél megérkezéséről, s ennek alapján őt semmi bántalom nem érheti, ellenkező esetben felfolyamodással él a Helytartótanácshoz. 1 ' Nem állapítható meg, hogy volt-e e kemény hangú levélnek foganatja. Bizonyos azonban, hogy a „Hajdú Társaság Jussai" mozgalommal erősödött a kapcsolata. A mozgalom 1823-ban jött létre. Célul a hajdúkiváltságok történeti eredetének, fejlődésének és gyakorlatának, valamint egyes szabadságjogok elvesztése okainak kikutatását és a visszaállításának kiharcolását tűzték ki. 18 E mozgalom szervezettebb formája volt az előző és hasonló beállítottságú mozgalmaknak, mint amilyen volt Nagy Demeter 1812-18. évi böszörményi mozgalma, s az 1821-ben kezdődött szoboszlói „Dóró lárma" elnevezésű megmozdulás. A Hajdú Társaság Jussai mozgalomba Csuka Sámuel, mint a nánási elégedetlenek vezetője kapcsolódott be. Többször részt vett azokon a tárgyalásokon, melyeket a szoboszlóiak a Hajdúkerület kiküldöttjeivel és a királyi biztossal folytattak az 1823-24-es években. Sérelmeiket nem orvosolták s végül is felkelés tört ki Szoboszlón, melynek során a letartóztatott ellenzékieket a nép kiszabadította, s a Hajdú Társaság mozgalom legjobbjaiból választották meg a város új vezetőségét. Hasonlóan jártak el a tisztújításkor a többi hajdúvárosban, így Nánáson is. Itt az elégedetlenek többségi megnyilatkozása ellenére a kerület és a királyi biztos által jelölteket helyezték a város élére. Ez felkelést 15 HBL Hajdúker. ir. 1822. évi fasc. 5. No. 22. 16 Uo. melléklet. 17 HBL Hajdúker. ir. 1822. évi fasc. 3. No. 45. 18 Komonyi Lászlóné: A ,,Dóró Lárma" (Debrecen, 1954) 28. 4 A hajdúk a magyar 49
