Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”
belenyugodott sorsába, helyben maradt, más részük a szomszédos hajdúvárosokba, vagy távolabbi megyékbe költözött el/ A hajdúszabadság emléke azonban élt a polgári parasztoknál, jogtalannak tartották jobbágysorba süllyesztésüket, s az elégedetlenség alapját képezték, s egyben sorskérdéseik megoldására célnak tekintették az elveszett szabadságjogok visszaszerzését, s általa a jobbágyterhektől való megmenekülést is remélték. Ezeknek az elégedetleneknek az élére állt Csuka Sámuel, aki a birtokában levő oklevelek alapján a hajdúszabadság visszaperlésére biztatta őket. A XVIII. század közepén Hajdúnánás lakosságának az állattenyésztés és földművelés volt a főfoglalkozása. Éltek itt kézművesek is, de az ipar csak a belső szükségletet elégítette ki. A kézműves-utánpótlás legtöbbször az ország más vidékéről történt. Hiány mutatkozott azonban a kovács és lakatos mesterségben, mert a lovas, szekeres városban nagy szükség volt kovácsra, aki egyben ,,lódoktor" is volt. A nánási gazdák az országot járva ugyancsak szétnéztek, hogy egy-egy jó kovácsra akadjanak. így akadtak rá Szatmáron jártukban Csuka Jánosra, az említett Csuka Sámuel nagyapjára. Megtetszett gyors és alapos munkája, s rábeszélték, hogy Csata Katalin nevű feleségével és öt gyermekével települjön el Nánásra. Halála után Mihály nevű fia vette át apja műhelyét' 1 , s hogy Nánáshoz kössék, a város olcsón egy üres hajdútelket adott el Csuka Mihálynak, aki így a mestersége mellett gazdálkodott is. Nánásról nősült, Gyulai József 17 éves szolgálóját, Szabó Annát vette feleségül/' Az ő gyermekük volt Csuka Sámuel, aki 1777-ben született Nánáson. ' A kisfiú élénk eszű, gyors felfogású, tanulni szerető gyermek volt. Elvégezte a nánási református iskola, mint a debreceni Kollégium partikulájának, 6 osztályát, s az apja telkén maradt, de nem a mesterséget folytatta, hanem a gazdaságban tevékenykedett. Érdeklődéssel hallgatta apja elbeszéléseit a Csuka család múltjáról. A Csuka családban ugyanis szájhagyomány élt arról, hogy ők a XVI-XVII. században nagy szerepet játszó Csukath Lénárt bajomi és váradi kapitány leszármazottai volnának. A Csukathoknak a Tiszántúlon, Biharban, Szabolcsban és Szatmárban feküdtek a birtokaik. Csukath Lénárt és Péter ezeket a birtokokat Bethlen Gáborhoz való hűtlenségük következtében elvesztették, s azt Csukath Lénárt csak úgy kapta vissza, hogy halála után az erdélyi fejedelemre szállanak a birtokok, s a családot magvaszakadtnak tekintik. Ez be is következett, a család Szatmár megyébe költözött és teljesen elszegényedett/ MáiCsuka Mihály, a Sámuel apja nemességigazolási pert folytatott, hogy Nánáson is biztosítsa a család részére a Szatmáron még élvezett nemesi kiváltságokat.' 2 Hajdú megye leírása szerk. Varga Geiza (Debrecen, 1882) 60-63. 3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBL) Hajdúnánási városi jegyzőkönyv (továbbiakban H.-nánási vjkv.) 1783. év 638. 4 Hajdúnánási ref. egyház 1776. évi anyakönyve. 5 Hajdúnánási ref. egyház 1777. évi anyakönyve. 6 HBL Hajdúkerületi iratok (továbbiakban Hajdúker. ir.) 1822. évi fasc. 5. No. 2. sz. és ugyanott: Káptalani és magyar levéltárakból kikért oklevelek kivonatai: 63., 96., 134., 146. és 282. sz-ok. Ez oklevelek szerint Csukath Lénárt és Péter birtokai a következők voltak : Püspökladány, Nádudvar, Hegyes puszta, Bikács, Bajom, Tóthtelek, Nagykér, Macs, Gáborján, Tóthfalu, Téglás, Hadház, Sámson, Szatmárnémeti, Kiszsadány, Arany-Zaba, Hódos teljesen vagy részben. Zálogtulajdonos volt Csukath Lénárt Hortban (ma puszta a balmazújvárosi határban Nagyhort és Kishort néven) Kisszoboszlóban és Szigetben. 7 HBL H.-nánási vjkv. XXXVIII. köt. 1814. febr. 7-i bejegyzés.
