Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Rácz István: A hajdúkerület 1790. évi követi utasítása

telme ellen vagyon, második az, hogy ekképpen fegyvert fogható ifjaink meg kevesednek, harmadik az, hogy az illyen már próbált vitézek az ujabbaknak tanítói lehetnének, ide járul még ez is, hogy ez által a mód által a katonai szolgálatra való készségben ifjaink meg tsüggednek. Ablegatus urak azért ezen sérelmünket az ország tekintetes statusinak ugy szivekre tegyék, hogy ha ennek utanna az ország oltalmára állítunk, azok a háború elmúlása alkalmatosságával haza jöhessenek, sőt ha hamarjában a környül állások ugy kívánnák, hogy a haza mellett fegyvert kellene kötnünk, a magyar lovas regementeknél szolgáló ifjaink közinkbe vissza hivattassanak és a tollúnk állítandó katonák száma azzal pótoltassék. Tizedik sérelmünk az, hogy valamikor az előtt donatioknak tenora szerént katonákat állítottunk, szabadtságunkban volt a katonák számához képpest megkívántató alkalmatos tiszteket magunknak ki nevezni, de az utóbbi időkben ezen szabadságunkban is nagyon megszorittattunk, mely dolog a vitézségre vágyakozó ifjainkban a buzgó indulatot nagyon megfojtotta. Ablegatus urak azért ez eránt is bátorságos és tellyes meg nyugovást szerezni igyekezzenek, hogy a tisztek denominatiojában való szabadságunk állandóképpen ezután meg maradjon. Tizenegyedik sérelmünk ez, hogy noha mi meg nemesittetésünknek kötelessége szerént valamikor a haza környülállási ugy hozzák magokkal, fel fegyverkezni készek vagyunk és ez esetre nézve magunk ifjainkra mindenkor szükségünk vagyon, erre mind az által már régtől fogva semmi tekintettel nem volt, hanem mind a lovas, mind a gyalog regementektől sokszor és majd minden környül állásokban commandók küldettek megyénkbe katonákat szedni, a kik a katonaságra alkalmatos ifjainkat gyakran ugy meg kevesitették, hogy a midőn magunknak szükségünk lett volna reájok, két s három annyi költséget is tenni kintelenittettünk, mig számokat ki pótolhattuk. Ablegatus urak azért minden módon véghez vinni igyekezzenek, hogy más regementek a mi megyénkben való katona szedéstől ki rekesztessenek, sőt e felett mind a lovas, mind a gyalog magyar regementeknek parantsolatban adattassék ki, hogy katonaságra alkalmatos ifjaink, ha mikor szükséges dolgaikra nézve más iurisdictiokban meg fordulnak, sem szép móddal, annyival is inkább erővel katonának tőlünk el ne ragadják és ha ez meg történne, s tudtunkra esnék, leg első jelentésünkre hozzánk vissza botsássák. Ha az ablegatus urak az ország tekintetes statusival dolgainkat conferalván, azoknak elméjek és javaslások arra hajlana, hogy szükséges lenne állandóbb megmaradásunkra s oltalmazásunkra nézve az ország nagyobb rendéi közzül magunknak egy fő vezért választani, ebben ugyan meg egyezhetnek, ugy mind azon által, hogy ennek is szabad választása mindenkor rajtunk állyon, s ez eránt különös jó akaróink ha valakit projectálnának, azoknak neveiket, charactereiket ablegatus urak nékünk külgyék meg, s magok opinioját is tegyék mellé, hogy láthassuk melyikhez hajlanak s mi is azután egyezett akaratunkat meg küldhessük. Tizenkettedik sebünknek számlálhattyuk, hogy a polgári társaságot illető dolgokban már régtől fogva külömb külömb hatalom alá vonattattunk, a kik nem tudván a mi belső s nem is mindenekkel közölhető állapotunkat, semmi némü dolgainkat ugy elő nem mozdíthatták, a mi képpen mind a fejedelemnek, mind a hazának haszna, mind ezen nemes városoknak lehető boldogsága és meg maradása hozták volna magokkal. Ablegatus urak azért ebben a tekintetben ugy igyekezzenek, hogy declarállyák, hogy az illyen dogokban ez után semmi felső-