Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Rácz István: A hajdúkerület 1790. évi követi utasítása

ban foglaló illyen fizetésektől mentek voltak, nyilván ki tetzik abból, hogy a midőn mind a mult seculumnak vége felé, mind a most folyó seculumnak elein az illyen fizetésre szoríttattak volna, az ország felső részének generálisai, a kiktől volt akkor a hajdú vitézeknek függések, még most is kezünknél lévő pátensekben mindeneknek tudtára adták, hogy mint nemesi szabadsággal birok, sem 30-adokon, sem vámokon, sem hidakon fizetni nem tartozunk. Ablegatus urak azért ezen meg sértett nemesi jussunknak hellyre állításában is mindeneket el kövessenek. Hatodik sebünk az, hogy jóllehet megnemesíttetésünktől fogva mindenkor kapitányok által igazgattattunk, mindazáltal a most el enyésző igazgatásának módja alatt ebben is tetemesen meg sértettünk, a midőn szolga birói hatalom alá vettettünk. És ámbár az elől állott környül állások utat nyitottak arra, hogy régi igazgatásunknak módjára vissza állyunk, de hogy ebben többször változást ne szenvedjünk, ablegatus urak ennek állandóságára nézve telyes securitast procuralni igyekezzenek. Hetedik sebünk hasonló a mindjárt említetthez, mely abból áll, hogy kapitányaink elől állításában mindenkor szabad választásunk volt, de ezen szabadságunk is az utóbbi időkben hanyatlani kezdett, még pedig egyedül a vallásbeli tekintetre nézve. Ezen szabad választás azért nemesi szabadságunknak edgyik része lévén, hogy ez ennek utánna erőssebb lábon állhasson, ablegatus urak a diaetai articulusokban betétetni iparkodjanak, ugy mindazáltal, hogy ez a szabad választás ki terjedjen különösen minden nemes hajdú városra is olly móddal, minden városnak sessionatus lakosa esztendőnként, magok hadnagyaikat, minek utánna a több városbeli hadnagyok és helybeli tanáts egyet értésével a kapitány által azon hivatalra alkalmatos személyek elől adattatnak, telyes szabadsággal választhassák. Hogyha tekintetes Szabolcs vármegye, mint már ennek előtte majd 100 esztendőktől fogva, most is azt sürgetné, hogy ezen nemes társaság megyéjekhez kaptsoltassék, tehát ezt tegyék ablegatus urak nyoltzadik sebünknek, s az ország tekintetes statusait s rendéit arról capacitalván, hogy ehez semmi jussa nints Szabólts vármegyének, sőt hogy ez az egész országnak nagy kárára szolgálna, ha tsak ugyan nyomosán sürgetné az említett tekintetes vármegye, azzal kell elől állani, hogy tsak a mostani kevés idő alatt lett hozzá való kaptsoltatásunk, mely nagy kárunkkal és romlásunkkal volt egyben köttetve a közönséges tereh hordozásra nézve és eddig való igazgattatásunk módja meg változtatásával ezen nemes népben be oltatott vitézi Spiritus ugy meg fojtatott, hogy tsak nem az el enyészéshez közelgetett. Kilencedik sebünk az, hogy mi ugyan a midőn nemesi szabadtsággal meg ajándékoztattunk, ezen királyi adományhoz azon feltétel ragasztatott, hogy a mikor az szükség kivánnya a haza, s annak szabadtsága oltalmára fel fegyverkezzünk és hogy ezt mind ez ideig tökélletesen bé töltöttük, sőt hogy ezen kötelességünk felett sokkal többet tselekedtünk, a kezekbe adandó hiteles levelekből mutassák meg az ablegatus urak, tagadhatatlan mind az által, hogy ezen kötelességünknek végben vitelében is tetemesen meg sértettünk, mert a mi fegyverrel való szolgálatunknak tsak addig kellene tartani, mig a haza környül állási kivánnyák, azonban protocollomaink bizonyságtétele szerént egy seculum alatt külömb külömféle alkalmatosságokban majd kilencezer katonákat állítottunk a haza oltalmára és ámbár donationknak értelméhez képpest ezeknek a háború végével vissza kellett volna térni, de mind oda maradtak és regementekre el osztattak, mely hármas kárunkkal van egyben köttetve, első az, hogy donationk ér-