Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Rácz István: A hajdúkerület 1790. évi követi utasítása

meg sértődésével esett, ugy hogy idő jártával Quartély tartás, forspontozás és minden féle közönséges dolgokban elől fordulható szekerezés, az ország státusainak hire s egyezése nélkül nyakunkba esett, mellyek alatt mind e mai napig nyögünk. Ablegatus urak azért az ország tekintetes státusi engedelmével ezen nemesi szabadságunkkal meg nem egyező terhek viselését róllunk el hárítani minden erővel igyekezzenek. Harmadik sebünket igy adják elől, hogy jól lehet a leg első radicalis donationk meg tiltya, hogy a királyi kamarának akármely haszonvétel eránt rajtunk semmi keresete ne lehessen: mindazonáltal az idők jártával, azon kivül hogy bennünket vagy meg hallgattak volna, vagy leg alább királyi adományról bizonyságot tévő leveleinket elől kérték és meg olvasták volna, az időknek sok szakaszában a királyi kamara sok féle helytelen praetensiókat formált ellenünk, mellyek egész elnyomattatásunkra és végső pusztulásunkra tzéloztanak, ugy hogy mig ezek alól valamennyire ki menekedtünk, nagy summákat is felül haladó költségeket kellett tennünk, és ámbár az 1754-ik esztendőben a kamarának leg nagyobb praetensiója, ugy mint a censustól való meg menekedés eránt vigasztaló kegyelmes királyi választ vettünk legyen is, mind azáltal hogy tovább is helytelen praetensiót ellenünk fent tarthassa, a nem régiben és az ország törvényei s gyűlésén kivül akaratunk ellen erőszakkal reánk vetett és nagy kárunkkal egyben köttetett s nemesi szabadságunkkal ellenkező Directori Hivatalt, mely egyenesen eddig Camerális Adminisztrátornak deferaltatott, nyakunkba hagyta, mellyet ha szintén ez idő szerént költség és fáradtságunkkal el kerültünk legyen is, de hogy többször elől ne kerüllyön, sőt még a nevezeti is végképpen el töröltessék, azon igyekezzenek ablegatus urak, a kamarának tett minden eddig tett helytelen praetensioi vég képpen eltöröltessenek és Directori Hivatal többször közöttünk ne is halattassék, bízvást declarálhatták az egész Districtus nevével, hogy készebb leszen akármely extrémitásra fakadni, mint a statusával egyenesen ellenkező Directori Hivatalt maga felsőségének meg esmérni, vagy hogy a leg kisebb dolgokban is belé tekinthessen és hogy ez eránt az ország tekintetes statusi is inkább capacitaltassanak, a Camara ellenünk való helytelen praetensioinak eredetit, folyamattyát, végit és hogy az minden fundamentum nélkül nemesi szabadságunk tetemes meg sértődésével és igy az egész nemzet nemesi szabadságának nagy meg tsonkittatásával esett, az ablegatus urak adják elől. E végre Negyedik sérelmünknek tegyék nemesi szabadságunknak meg sértését, és az ablegatus urak a nemes magyar haza tekintetes rendéit valóságos nemesi szabadságunkról győzzék meg, meg mutogatván elsőben ugyan a királyi donatiokból, annak utánna sok rendbeli diaetákon az ország tekintetes státusi által egyenlő akarattal a törvények közzé számlált aticulusokból és a bécsi pacificatioban is a 16-ik tzikkelyben ki tett conditioból és egynéhány rendbeli diplomatica sanctioból, hogy mi valóságos nemesi szabadsággal birunk, mellyet az ország státusi is közönségesen recognoscaltak akkor, a midőn 1620-ik esztendőben ablegatusainkat regalis által a diaetára hivták, hasonlóképpen hogy a jószágok is, mellyeket birunk, valóságos nemesi jószágok legyenek, az ablegatus urak, mind a donatiokból, mind a statutiokból mutogassák meg. Ötödször azért meg világosítván mind nemesi szabadságunkat, mind nemesi jószágunkat, azon sebünket is tegyék ki, hogy ámbár illy bizonyos lett légyen is igaz nemesi szabadsági jussunk, mind azon által annak nagy megsértődéséveî a 30-adok és vámok fizetésére szoríttattunk. Hogy pedig a mi eleink mint nemesi szabadsággal birok, a nemes juss nagy meg tsonkittatását magá-