Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Rácz István: A hajdúkerület 1790. évi követi utasítása

Rácz István A Hajdúkerület 1790. évi követi utasítása A földesúri akaratot is szabályozni kívánó II. József-féle rendszer összeomlását követő hónapokban a nemesi rendek lázas sietséggel igyekeztek tényleges vagy vélt sérelmeiket orvosoltatni. A kalapos király reformjainak még az emlékét is ki akarták törölni a köztudatból. Tulajdonképpeni céljuk a feudálisrendi érdekek csorbítatlanságának biztosítása volt. Zászlójukra az ősi alkotmány visszaállításának jelszavait írták, ez pedig valójában a régi nemesi szabadság gyakorlásának, a jobbágy-földesúri viszony töretlenségének az igényét jelentette. A szemükben átkos emlékűnek tekintett jozefinista szisztéma bukása után az uralkodótól törvényes biztosítékot követeltek jogaik védelmére. II. Lipóttal országgyűlést hívattak össze, hogy ennek színe elé terjeszthessék sérelmeiket és követeléseiket. Érthető tehát, hogy a követi utasításokat megfogalmazó megyei közgyűlések minden eddiginél zajosabbak lettek.

1 A köznemesek politikai elképzeléseiknek széles közvéleményt óhajtottak teremteni. „Alkotmányos" küzdelmükben természetes szövetségeseknek kínálkoztak azok a társadalmi rétegek, melyek társadalmi törekvéseinek már korábban is korlátokat szabott az uralkodói hatalom és most II. József uralmát is sérelmesnek találták. Ebből a szempontból elsősorban a privilegizált községekre, a jászkunokra és a hajdúkra számíthattak.

2 A bihari nemesek a már régen elenyészett hajdújogokat is élesztgetni kezdték. A herceg Eszterházy és a nagyváradi káptalan földesúri fennhatósága alatt élő egykori bihari hajdúvárosok népességét kérvényezésen túl, fegyveres ellenállásra is biztatták.

3 De a Tisza-vidéki nemesek még inkább keresték a kapcsolatot a nagy kiváltságú hajdúvárosokkal s ugyanakkor e városok is örömmel nyúltak a nemesek gyámolító keze után. A József-féle rendszerből fakadt sérelmek most mindenképpen közös táborba terelték a hajdúkat a nemesekkel. József császár 1787-ben megszüntette a Hajdúkerület féltve őrzött önállóságát és Szabolcs megye fősége alá vonta, a megye ötödik járásaként. A rendelkezés értelmében még a levéltárát is a megyeházára kellett szállítaniuk. Amellett az uralkodó a hajdúvárosok belső jogállását is új alapokra helyezte, elsősorban is az öröklés rendjét.' A kerület önigazgatása tehát ezzel lényegében megszűnt. 1 Marczali Henrik: Az 1790/1-diki országgyűlés. 1. k. (Bp. 1907) 167-236. 2 Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790-1795. (Bp. 1926.) 21. 3 Mályusz Elemér: i. m. 21, 276.; Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért (Debrecen, é. n.); Az ún. kishajdú városok kérvénye az 1843/44. évi országgyűléshez. Debrecen, 1844; Hajdú-Bihar megyei Állami Levéltár (a továbbiakban Hbm. It.) Tépe község iratai. V. 673/a. 2. 4 Gróf Teleky Sámuel Függelékben közölt Hajdúkerülethez küldött utasítása 1787. március 10-én.