Dankó Imre szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes tájkutatsái tudományos ülésének előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 17. Debrecen, 1972)

Babics András: A MTA Dunántúli Tudományos Intézete

Az Akadémia III. főosztályának, a társadalomtudományi főosztálynak az intézete. A felügyeletet is ez a főosztály látja el és biztosítja működésének feltételeit. A főosztály élén az egyik főtitkárhelyettes áll, kiterjedt jogkörrel. Többek között felülvizsgálja az intézet középtávú kutatási tervét, véleményezi a távlati fejlesztési tervet. Testületi, tudományágazati viszonylatban az Akadémia II. osztályához tartozunk. Ez az osztály a filozófiai és történettudományi osztály. Amikor az Akadémiához kerültünk, ez az osztály magában foglalta mindazokat a tudományágakat, amelyekkel ma foglalkozunk. Átszervezések folytán a néprajz az I. osztályhoz, a geográfia a X. osztályhoz került, minthogy ez az utóbbi a föld- és bányatudományok osztálya. Ilyen értelemben ez az osztály is tudomást szerez az intézetünkben folyó földrajztudományi munkálatokról és tervekről. Geográfus munkatársaink ennek bizottságaiban fejthetnek ki tevékenységet. Az intézetét közvetlenül az igazgató irányítja. Tudományos tervét az intézet 3—3 esztendőre maga állítja össze az Akadémia egyetemes kutatási programja figyelembevételével. Segítik az intézetet: a tudományos tanács, továbbá az intézet tudományos titkára, két osztályának, a történettudományi és a földrajztudományi osztályának vezetői. A történettudományi osztály keretében 6, a földrajztudományiban 5 kutató dolgozik, vagyis az igazgatóval együtt 12 fő tudományos munkásságára számíthatunk. Disciplinák szerint van 3 természeti földrajzosunk, 2 gazdaságföldrajzosunk, 4 gazdaságtörténészünk, 1 művelődéstörténészünk és 1 néprajzosunk. A kutatást 9 főnyi apparátus támogatja. Látható, hogy státusszerű tudományági összetételünk alapján egy táj minden vonatkozású megkutatását nem tudjuk elvégezni. Ezért olyan intézeten kívüli kutatókat kell megnyernünk feladataink megoldása érdekében, akik hajlandók munkálatainkba bekapcsolódni, illetve már olyan témán dolgoznak, amely szervesen beilleszthető intézeti programunkba. Az ilyen kutatók az úgynevezett intézeti külső munkatársak. A külső munkatársi viszony jellege és a munkatársak száma tekintetében eltérőek a nézetek. Az érvényes akadémiai elnöki utasítás értelmében számuk nem haladhatja meg a belső munkatársak egyharmadának számát, bár lehetővé teszi, hogy az illetékes akadémiai osztály ezt az arányt 50%-ra emelhesse. Intézetünk ezt az utóbbi megoldást kérte. A külső munkatársi viszony személy szerint nem állandó, csak addig tart, amíg a kitűzött feladatot meg nem oldották. Ennek az az előnye, hogy mások és mások követhetik egymást, s így területünkön elősegíthetjük a kutatói színvonal emelését, továbbá megkönnyíti tudományos káderutánpótlásunkat, s a tudományos kutatómunka szervezését. Intézetünk jelenlegi belső munkatársai közül is 7 a külső munkatársi szintről került hozzánk. Egy éve lesz annak, hogy szerződéses, külső, ösztöndíjas munkatársi viszonyt is létesíthettünk kizárólag tanárokkal, akik pályázatban meghirdetett téma kidolgozására irányításunkkal vállalkoztak és az alkalmazás mércéjét megütötték. Az ösztöndíj maximum évi 6000 Ft. A munkatársi viszonynak ez a rendszere a Művelődésügyi Minisztérium és az Akadémia megállapodása értelmében azt a célt szolgálja, hogy a legjobb